2019. július 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Azon a napon

Igehely: Zak 12:1-14; Kulcsige: 12:10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”

Isten hatalmasan cselekszik Jeruzsálemmel. Megóvja őket a környező népektől, sőt a fák között lévő tüzes serpenyőhöz hasonlítja őket a próféta, amely megemészt mindent maga körül. A legnagyobb ígéret és áldás Jeruzsálem részére az a 10. versben van összefoglalva. Azt mondja az Úr a prófétának, hogy azon a napon rátekintenek arra, akit átszegeztek, aki az egyetlen Fiú, az elsőszülött, mert Isten kitölti a kegyelem és könyörületesség lelkét. Istennek, azaz az egyszülött Fiúnak a halála lett leírva, de nemcsak ez, hanem az a hatalmas ajándék, amit nyertünk általa: a kegyelem és könyörületesség lelke.

A Krisztus áldozata által nyertünk életet, találtunk kegyelmet Isten előtt. Ez az, ami megment minket a közeledő ítélettől: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk” (2Pét 3:9).

Készen állok-e már arra a napra? Lélek által megnyertem-e már a kegyelmet és Isten könyörületességét? Imádkozzunk, hogy Isten érintse meg mindazokat, akik még nincsenek kész arra a napra, és nyerjék el Lelke ajándékát!

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Péter és társai állhatatlansága

Igehely: Mt 26:36-46

A gyötrődő Messiás három tanítványával kissé elvonul, és arra kéri őket, hogy vigyázzanak vele. Erőt vesz rajtuk az álom, és háromszor is aludva találja őket. Ha végignéz ma a Messiás gyülekezeteinken, vajon hány kedves tanítványt talál lelkileg aludva? Figyeljük meg, mit tesz az Úr Jézus az alvó tanítványokkal!

Először számon kér, és felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, mert ez óv meg a kísértéstől. Krisztus ma is figyelmeztet minket igéje által, hogy gyülekezeti életünk ne alvó, hanem aktív, imádkozó élet legyen.

Második visszatérésekor újra az alvó tanítványok fogadják. Az Ige megjegyzi, hogy elnehezült a szemük. A Mester ez esetben nem ébreszti őket. Ha a gyülekezeti életünk csak szokás, ha csak a magunk igazságával foglalkozunk, ha elnehezedett a szemünk, rázzon fel minket Isten igéje! Ne vonjuk meg magunktól Krisztus jelenlétét!

Harmadjára újra alszanak. Aludjatok és nyugodjatok! – hangzott, de nem hallhatták, hiszen aludtak. Hányszor történt meg, hogy Krisztus szólt, de nem hallottuk? Vigyázzatok és imádkozzatok!

Szilágyi Norbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.