2019. július 31., szerda

DÉLELŐTT | 
Részesülünk a mennyei elhívásban

Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”

Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat. Az esetek többségében csodálom az épületeket, de eszembe sem jut, hogy azokat egy remek elme tervezte és kivitelezte. Pedig a dicséret azt illeti, aki tervezte, építette vagy építtette. Viszont, amikor a természetben járok, akkor sokkal inkább eszembe jut, hogy az a sok csodálatos alkotás mind a mi Teremtő Urunk kézjegyét viseli. Csodás a teremtmény, de még csodásabb az, aki teremtette. Tekintesz így a természetre? Tekintesz így a kis pókra, amely épp hálót szőtt a teraszod sarkában? Tűnődjünk el azon is, hogy hogyan tekintünk a mi hitéletünkre. Az a tény, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, a véletlen műve lenne csupán? Hitvallásunk apostolának és főpapjának, Jézusnak az érdeme az, hogy a menny Urát Atyánknak nevezhetjük. Jézus az a Mester, aki felépítette lelki életünket. Az Ő érdeme, hogy a mennyei elhívás részesei lehetünk. Dicsérjük Őt ezért!

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Megdorgált tanítvány

Igehely: Mk 8:31-34

Felkavaró élmény lehetett a tanítványok számára, amikor Jézus nyíltan beszélt szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi járhatott akkor a tanítványok fejében. Ilyenkor próbálom elképzelni magamat is abban a helyzetben. Hogyan gondolkodtam volna én? Most, kétezer év távlatából könnyebb dolgom van, mert olvashatom az akkori események végkifejletét is. De a tanítványok helyében nem így reagáltam volna én is? Megölik a Mestert, akit szeretek, akivel jó együtt lenni. Ha elveszik tőlünk, akkor mi lesz velünk? Hogy menti meg így a népet? Még sok ehhez hasonló kérdés járhatott a fejükben. Talán sokkal inkább magukra gondoltak, és így nem látták át a nagy képet.

Hányszor van az, hogy mi is – kételyekkel a fejünkben – elvetünk dolgokat, mert nem látjuk át a teljes képet? Vagy döntünk valami mellett, ami szerintünk jó, de a valóságban rossz irányba visz. A krisztusi dorgálás ilyenkor nagy kincs. Akár az igén, akár testvéren keresztül érkezik, legyünk rá fogékonyak. Fogadjuk alázattal!

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”

János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.