Igehely: ApCsel 11:19-30; Kulcsige: 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”
Isten Lelke felszámolja a berögződött előítéleteket. Testvér lesz a zsidó és görög, magyar és cigány. Az István miatt támadt üldözést az Úr az evangélium ügyének javára fordította. Az evangélium eljut Samáriába, majd az antiókhiai görögökhöz is. A megalakult gyülekezet annyira magán hordozta Krisztus ujjlenyomatát, hogy nem találtak más nevet rájuk, mint keresztyén, azaz krisztusi. Ez a krisztusi szeretet nyilvánul meg, amikor Agabosz a Lélek által megjövendöli a Klaudiusz idejében bekövetkezett éhséget. A gyülekezet tagjai a Lélek egységében, tehetségük szerint segítenek a jeruzsálemi testvéreken – pogányok a zsidókon. Legyünk mi is készen egyénenként is, gyülekezetenként is, a magunk kényelmét és érdekeit háttérbe szorítva, időt és pénzt nem kímélve, egységesen válasz lenni a szükségre.
Hogyan tapasztaltuk meg az egységes szolgálat áldásait? Miben nyilvánult meg életünkben a Lélek előítéleteket lerontó munkája? Melyek azok a korlátok, amelyeket a Lélek megőriz, illetve felállít a szolgálatban?
Vékás Benjámin
Tanúskodó tanítványok üldöztetése
Igehely: ApCsel 4:1-4
Aki találkozott az élő Krisztussal, nem tud hallgatni a találkozás öröméről. Félő, hogy a néma hívők életében soha nem történt igazi találkozás az Isten Fiával. A tanítványok meggyőződtek, hogy Jézus az, akinek mondta magát, és Ő feltámadt. Lépten-nyomon ezt hirdették. Tudták, hogy erre van szüksége mindenkinek. Aki az Urat követi és képviseli, számolnia kell azzal, hogy ezt nem mindenki fogadja örömmel. Első látásra meglepő, hogy éppen a papok és törvénytudók orrolnak meg. Sértette őket az általuk elutasított Isten Fiáról, a feltámadásról szóló örömhír, a tanítványok tekintélye. Úgy tesznek, mint ma is azok, akik halottak akarnak maradni bűneikben. Aki nem akar változni, az beleköt az igébe, el akarja hallgattatni az ige hirdetőjét, elfelejtve azt, hogy az ige nincs bilincsbe verve. A nagy kérdés: Kész vagy engedni az igének, és a Lélek által hirdetni azt, vagy zavar a tiszta ige, s mindenféle kifogást találsz, csak ne kelljen változnod. Ne feledd: Az Ő beszédei soha el nem múlnak!
Vékás Benjámin
Új hozzászólás