2019. január 7., hétfő

DÉLELŐTT | 
Mit keresünk, amikor Jézust követni kezdjük?

Igehely: Jn 1:35-42; Kulcsige: 1:38 „Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz?”

Hol voltál, mit csináltál a múlt hét pénteken délután 4 óra körül? Azok az időpontok és események, amelyek fontosak számunkra, bevésődnek, amelyek nem fontosak, vagy monoton módon ismétlődnek, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Elmulasztjuk, vagy megfeledkezünk róla, mert nem volt lényeges. A filmbeli Forest Gump (Tom Hanks főszereplésével) édesanyja halálának és élete szerelmének elvesztését nem évben, hanem napban határozta meg. Minden héten azon a bizonyos napon megemlékezett szeretteiről. Ehhez hasonló, ám lényegesebb Jánosnak, Mesterével való találkozásának naplószerű feljegyzése: „Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor.” Ezek az órák változtatták meg János egész életét. Amikor rádöbbent Bemerítő János tanítványaként, hogy Jézus az Isten Báránya. Melyik dátum, esemény az, ami fontossá válik? Születésnap, névnap, ünnep? Jó élmények, finom ételek, jó társaság, nagy bevétel? János élete gyökeresen megváltozott. Évtizedek múltán is feledhetetlen maradt számára az első, de nagy találkozás Krisztussal. Mi a következő fontos időpontod? Meghatározza az örökéletedet, vagy csak földi életed minőségbeli változását eredményezi?

Dóczi Ákos

DÉLUTÁN | 

Erős teremtő a mi Istenünk

Igehely: Ézs 40:12-31

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?” Ebben az igeszakaszban láthatjuk Istent gyengédnek, aki karjára veszi a bárányokat, és egyszerre fáradhatatlan, minden népet, nemzetet a hatalmában tartó, és őket felügyelő, folyamatosan irányítót. Az Úrhoz, mindkét viselkedés hozzá tartozik. Odafigyel az apró részletekre, egy-egy bárányra, és átlátja, irányítja királyok, földi bírák sorsát. Lehetőséget ad nemzetek virágzásának, és dönthet úgy, hogy elszárítja, megszünteti őket. Miért viselkedünk úgy, mintha nem hallottuk volna, vagy nem tudnánk, hogy örökkévaló Isten az Úr? Újra és újra személyes meggyőződésre van szükségünk, hogy ki tudjuk mondani: Ő tartja kezében az én életemet, és nemzetek, nemzetünk jövőjét is. Arra hív, hogy bízzunk benne, mert ez az egyetlen erőforrás, amely kiapadhatatlan lehetőségeket jelent a számunkra. Futunk, és nem lankadunk, járunk, és nem fáradunk el. Mindaddig, amíg az Ő akaratát teljesítjük, Ő a teremtő, megtartó Isten, aki a jelen nehézségeinek átélésén keresztül visz át bennünket az örökkévalóságba. Bízz az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, és Ő lehet, és lesz a te erőforrásod is!

Dóczi Ákos

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?