Igehely: Jn 6:41-59; Kulcsige: 6:48 „Én vagyok az élet kenyere.”
Ahol van kenyér, ott nincs éhínség. Igaz ez lelki értelemben is? Mi az, ami a lelkedet táplálja? Isten felteszi a kérdést: „Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?” (Ézs 55:2) Mai világunkban az emberek különböző dolgokkal próbálják lelküket jóllakatni: pénzzel, sikerrel, hírnévvel, élvezetekkel, káros dolgokkal. Mindezek azonban nem képesek az ember lelki ürességét betölteni. Emiatt gondoskodott Isten arról, hogy az emberi szükségre megoldást adjon. Ez megtörtént az Ő Fiában, aki a mennyből jött le azért, hogy örök életet kínáljon mindenkinek. Így jobban megérthetjük, hogy miért mondta Krisztus: „Én vagyok az élet kenyere”. A zsidók nagyon jól ismerték népük történetét, amikor Isten mannát, mennyei kenyeret adott az égből a negyvenéves vándorlás alatt. Az a kenyér jelentette Isten gondviselését és életben maradásuk feltételét. Most jön valaki, aki azt mondja magáról, hogy „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké.” (Jn 6:51a) Miként lehetne Krisztus mennyből jövő kenyér? Mit kell érteni e kijelentés alatt?
Először is azt, hogy Krisztus az ember lelkének életadó forrása. A Krisztus nélküli élet üres és céltalan. A Krisztus nélküli élet egyet jelent a gyötrődéssel, pusztulással. Másodszor, ez az élet túlmutat a jelenen. Jézus Krisztus nemcsak békességet, örömet, nyugalmat, bűnbocsánatot kíván adni. Nemcsak itt a földön szeretné, hogy élvezd közelségét és jelenlétének áldásait. Örökkévaló élettel ajándékoz meg, amely a tekintetedet és gondolataidat a mennyre irányítja. Harmadszor, ez az élet csak azé, aki elfogadja. Isten Fia csak azoknak adhat valódi életet, örök életet, akik hisznek benne és ráépítik életüket. Krisztus igéje az ember lelkének valódi tápláléka. Keresd, olvasd, hallgasd és életedre alkalmazd. Engedd, hogy téged is tápláljon Krisztus, az élet kenyere!
Milyen gyakran keresed Krisztus közösségét a hétköznapokban? Mennyire határozza meg Krisztus személye a gondolkozásodat, céljaidat, életedet? Mi tehetsz annak érdekében, hogy Krisztus téged is táplálhasson?
János Csaba
Könyörögjünk világunk éhezőiért! – Zsolt 145:14-18
Lássuk meg a szolgálat szükségeit! – Neh 1:1-11 (Ézs 30:18)
Az első asszony
Igehely: 1Móz 2:18-25
Igeszakaszunk bemutatja Évának, az első nőnek a teremtését. Ebben Isten törődése, gondviselése és az emberrel kapcsolatos célja látható. Ádám megteremtése után úgy tűnt, hogy a teremtés munkája teljessé vált. Minden, amit Isten teremtett, jó és szép volt. Ádámot azonban valami érdekes érzés járta át. Isten jól tudta, hogy mi bántja a teremtés koronáját: „Nem jó az embernek egyedül lenni.”(18.v.) Isten törődött teremtményének problémájával. Nemcsak megteremtette őt, de figyelt is rá. Sokan úgy gondolják, hogy Isten nem törődik az emberrel. Ez nem igaz! Isten előtt mindenki nyilván van tartva. Mindenkiről tud, mindenkit ismer. Ő az, aki látja a te életedet is. Tudja, hogy milyen nehézségekkel szembesülsz. Jobban megért téged, mint sokszor te saját magadat. Nem hagy magadra, hanem kész neked segíteni.
Nemcsak Isten törődése látható Éva teremtésénél, hanem a gondviselése is. Mivel tudta, hogy Ádám mivel küzd, ezért gondoskodott a megoldásról is. Tudta, hogy egy társ kell a férfinek. Olyan társ, akivel meg tudja osztani örömét, bánatát. Isten megteremtette Évát. Az első asszony, akinek teremtése Isten gondviselését tükrözi. Isten nemcsak tudja, hogy mi jó nekünk, hanem ki is rendeli azt, amire szükségünk van. Ez igaz a házasságra, valamint a mindennapi kihívásokra is. Ő gondot visel a jövőről, munkahelyről, anyagiakról, tanulmányokról.
Az isteni gondviselésben látható azonban az a cél is, amellyel teremtette Évát: hogy az asszony segítőtárs legyen a férfi számára. Ezt jó tudni a nőnek és férfinak egyaránt. Asszonyok, nem azt várja az Úr tőletek, hogy a férjetekkel versenyezzetek, hanem hogy segítsetek nekik. Férfiak, nem azért teremtette Isten a női nemet, hogy szolgaként tekintsünk rájuk. Segítőtársnak adattak, hiszen sokkal jobban van dolga kettőnek, mint egynek.
Legyél hálás feleségedért, lányodért. Értékeljük a nőtestvérek jelenlétét a gyülekezetben, hiszen a szolgálatban is segítőtársak. Lássuk meg bennük Isten törődését, gondviselését és célját. Kedves asszonyok, ti pedig legyetek azzá, amiért teremtett titeket a drága jó Atya, megdicsőítve Istent az életetekben.
János Csaba
