Igehely: Jn 6:16-21; Kulcsige: 6:20 „De ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!”
Nem gondolom magamról, hogy félős természetű ember lennék, de voltam már néhányszor olyan helyzetben, amikor nagyon megijedtem. Egyszer, amikor az Atlanti-óceánban horgásztunk, a csónakunk egy óriási viharba került. Akkora hullámverés volt, hogy a csónakunk a tajtékok között, óriási hullámvölgyekbe került. Amikor a hullámok tetejéről a hullámvölgybe zuhant a csónakunk, úgy hallatszott, mintha valaki egy fejszével csapkodta volna az alját. Mondanom sem kell, hogy amikor megláttam a partot, és végre kemény talajt éreztem a lábam alatt, nagyon megnyugodtam. A hívő ember élete is kerülhet viharba. Az újjászületett ember is olykor hullámvölgybe kerül. Néha megrémül. Néha nem látja a kiútat. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, mit szoktál tenni? Jézus nem szűnik meg munkálkodni értünk még a viharokban sem! Nem tudom, hogy jelenleg az élet milyen viharában találod magad, de egyet tudok! Keresd Jézust, mert Ő közel van hozzád, és neked is azt akarja mondani: „Én vagyok, ne féljetek!” (20. v.) Ha Jézus velünk van, akkor nincs okunk a félelemre!
Kulcsár Attila
Az Isten szíve szerint való ember
Igehely: 1Sám 16 :1-13
Milyen fizikai jellemvonásokat keresünk valakiben, amikor gyülekezeti vezetőt keresünk egy bizonyos pozícióra? Miért van az, hogy a gyermekeket, fiatalokat általában számba sem vesszük az ilyen kutatásokban? Lehetséges, hogy mint Sámuel próféta, mi is az Eliáb-félét keressük, ami a szemünknek is tetszik. Legyen érett, és jó megjelenésű, vagy talán legyen tehetséges és közkedvelt. Talán az sem mellékes, hogy tehetős-e vagy szegény. Miért van az, hogy mint Isai, mi is felsorakoztatjuk a jelölteket és egyenként átnézzük őket? Milyen tulajdonságokat keresünk ilyenkor bennük? Lehet, hogy ha jobban odafigyelnénk Istenre, már az első jelölt után rájönnénk arra, hogy nem kellene senki mást felsorakoztatni. Isten is ezt próbálta Sámuelnek mondani. (7.v.) Mi tehát akkor a kritérium? Isten azt mondta: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (7.v.) A dolgok summája ez. Azt kell keresni, hogy olyan legyen a szíve, mint az Isten szíve. Az Isten szíve szerinti ember lelkülete a feltétel, és nem a felkészültség. Akit Isten elhív, azt fel is készíti a szolgálatra. Nézzük az emberek szívét!
Kulcsár Attila