2019. január 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Egy megtisztelő küldetés

Igehely: Jn 4:27-38; Kulcsige: 4:38 „Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

A samáriai asszony zárkózott volt és emberkerülő. A múltjára való tekintettel ez érthető is. Ez a múlt azután sem változott meg, hogy Jézussal találkozott. A múltja megmaradt, annyi különbséggel, hogy Jézusnak hatalma van az elrontott múltját megbocsátani és a tenger mélyére dobni. Akkor most bűnbocsánatot nyerten, felszabadultan, hálásan jön majd minden délben a kúthoz, egészen haláláig, hogy ott magányában vizet merítsen? Semmiképpen sem. Mert a hit nem magánügy, amely senki másra nem tartozik. Ellenkezőleg, a hit közösséget teremt ott is, ahol ellenséges volt a kapcsolat.

Az asszony megy, és hírül adja mindazt, amit megtapasztalt. Nem ősidőktől szóló jelekről szól, nem valamilyen új, eddig soha nem látott tanokkal jelentkezik. Arról beszél, akiről már tudtak azok is, akik most őt hallják, és csak azt mondja el, ami őt is megragadta. Környezetének nem is kellett több, mert az asszony életében végbement pozitív változás egy pillanat alatt felmérhető volt. A környezet megújítása már nem az ő feladata, hanem azé, akihez – éppen az asszonyban végbement változást látva – elindultak. A mi életünkben látják-e a változást? Hatással vagyunk-e a környezetünkre?

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

Salamon és Szulamit házassága

Igehely: Énekek 8:6-7

Salamon bemutatja a szeretetet, mint oly kincset, amely minden földi kincsnél többet ér. Ez az alapelv összefoglalja az egész könyv üzenetét. Visszatér ahhoz az alaphoz, amelyből erednek e tapasztalatok.

A menyasszony buzgó ragaszkodása jelenik meg előttünk. A szerelmes azt kívánja, hogy kedvese az ő szerelmében nyugodjon, és zavartalanul élvezze azt. Ő olyan kíván lenni, mint egy pecsét a király szívén, a szeretet hatalma szerint, amely olyan erős, mint a halál, ami semmit sem kímél, és nem enged semminek.

Számunkra ennek a kapcsolatnak, amely Szulamit és Salamon között volt, példának, irányadónak kell lennie a Krisztussal való kapcsolatunkban. E kapcsolat legfőbb jellemzői: a feltétel nélküli szeretet viszonzása és annak megélése, valamint hogy nekünk is mindent meg kell tenni azért, hogy ezt el is érjük az Úr segítségével. Lehetetlen túlhangsúlyozni annak a fontosságát, hogy ápolnunk kell ezeket az érzéseket, amelyek Krisztushoz kapcsolnak minket.

Imádkozzunk ma a tartós szeretetben kötött házasságokért, és a házastársak szeretetének megújulásáért.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.