2019. január 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Egy meglepő kérdés

Igehely: Jn 4:1-9; Kulcsige: 4:7 „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!”

Vannak-e véletlenek? Különösen, amikor Jézus szolgálatáról olvasunk, soha nem gondolunk a véletlenre. Ebben a történetben sem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint fáradt vándor, letelepededik a kút mellé. Első látásra azt gondolná az ember, hogy csak elfáradt szegény. Lehet, hogy fáradt is volt, szomjas is, éhes is, de ahol Ő megjelenik, ott valaminek történnie kell, és történni is fog. Ma sincs ez másképp. Ahol Jézus Szentlelke által megjelenik, ott kérdések vetődnek fel, és kérdések tevődnek fel. A történetben Jézus a samáriai asszonyt is megkérdezi. Az Úr tudja, hogy vagyunk, Ő az, aki ismer minket, ahogyan ismerte a samáriai asszonyt is. Tudta, hogy ínségben lévő lélek, ezért úgy határozott, hogy megszólítja, megszabadítja bűnös életéből. Jézus az asszonyhoz kétszer szólt, s a szavaival leleplezte szívének állapotát.

Ő ma is szól, és ismer minket is. Kár és vétek lenne elhallgatni előle a dolgainkat. Ő ma számunkra is felteszi a kérdést, hogy kit imádunk és hogyan?

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

Aháb és Jezábel házassága

Igehely: 1Kir 21:1-16

Ebben a házasságban az engedetlenség durva megnyilvánulását látjuk. Egy családban lehetünk az áldás vagy az átok hordozói. Ha Isten akaratát tesszük, akkor azt áldás fogja követni úgy a családban, mint a környezetünkben. Nekünk, újszövetségi népnek a legnagyobb áldás az Úr Jézus személye: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.” (ApCsel 16:31) Aháb áldás helyett átkot hozott az életére, de nemcsak az övére, hanem a népére is. Elődei vétkét még azzal tetézte, hogy feleségül vette a föníciai Szidón királyának lányát, Jezábelt. Mózes törvénye tiltotta az idegenekkel való házasságkötést, mert az idegen istenek imádásának veszélyét hordozta magában (5Móz 7:1-4; 2Móz 34:11).

A rész végén Aháb részleges megtéréséről olvasunk. Egész életét viszont megalkuvás és lelki kettősség jellemezte. Erkölcsi szempontból ez az uralom rányomta bélyegét Izráel királyságára. Hitehagyás és gonoszság uralkodott. A tanulság számunkra az, hogy Istent csak az Ő akarata és törvénye szerint lehet és kell követni, úgy a házasságban, mint minden területen, és akkor áldás követi életünk minden napját.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.