2019. február 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Világosságban élni és cselekedni

Igehely: Jn 9:1-34; Kulcsige: 9:4 „Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”

Az Úr itt igazolta, amit az előző részben mondott az írástudóknak és a farizeusoknak a templomban, hogy Ő a világ világossága, hiszen a vakon született embernek csoda által megnyitotta mindkét szemét, hogy lásson, világosságban járjon és éljen. A Mester arra kérte a vakot, hogy menjen el, és mosakodjon meg a Siloám-tavában. A kérés engedelmességet és hitet igényelt. Úgy tűnik a történetből, hogy a meggyógyult koldus először haza ment. Milyen lehetett számára először járni a világosságban, a haza vezető úton?

Miután a csoda megtörtént, különböző vélemények hangzanak el a szomszédok, a farizeusok, a szülők, a meggyógyult, sőt az Úr részéről is. A különböző vélemények hátterében különböző szándékok vannak. Ha a lelki vakságból gyógyít meg valakit az áldott Orvos, az is így szokott történni. A meggyógyított bátran mondta mindenkinek: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok”. Vallomását cselekedetével igazolta: járt-kelt a világosságban.

Ha az Úr megnyitotta lelki szemeinket, értékes-e számunkra a világosság, nappal fiaiként élünk-e, és munkálkodunk-e benne?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A vallásos képmutatás bűne

Igehely: Mt 23:25-28

A vallásos képmutatás a bűnök felsorolásában nagyon előkelő helyet kapott. Az Úr kemény bírálatot mond a vallási szertartások külsőségeire vigyázó írástudók és farizeusok fölött. Ezek kínosan ügyeltek arra, hogy az étel- vagy az italáldozatnál nehogy túlcsorduljon az étel vagy a bor, tisztátalanná téve mind az edényt, mind pedig az áldozatot hozót. A Mester a tiszta szívűeket mondja boldogoknak, ezzel pedig azt állítja, hogy a tisztaság belülről árad kifelé (Mt 15:10). Jajt kiált az Úr a farizeusok magatartására, hogy csupán a sírok külsejét meszelték ki, de belsejével nem foglalkoztak. Minden páskaünnep előtt kimeszelték a sírok külsejét, nehogy az arra járó, ha megbotlik, tisztátalanná tegye magát.

A mai vallásos körökben hányan szolgálnak a szemnek, a látszatnak? Külsőleg nagyon szépek akarnak lenni, az emberek tetszését mindenképpen meg akarják nyerni. Mi van, és mi lesz a belsővel? Ez őket nem foglalkoztatja, pedig az Úr ma is lát. Földön járása idején Megváltónk a legkeményebb bírálatot a vallásos képmutatók fölött mondta. Az idők folyamán vajon változott-e az Úr véleménye a vallásos képmutatás bűnéről és a képmutatókról? Biztosan nem! Viszont, amikor megtérnek a képmutatók, tisztább lesz a gyülekezeti közösség.

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.