Igehely: Jn 8:48-59; Kulcsige: 8:58 „Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”
Megismerni és hit által befogadni Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, és a Szentlélek által újjászületni, ez a legcsodálatosabb megtapasztalás a megtért hívő keresztyénnek az életében. Krisztus földön járása idején Izráel vallási vezetői, sajnos, hitetlenségük miatt vakok voltak, s ezért önmagukat sem ismerték helyesen, de nem ismerték meg az öröktől fogva Létezőt, Isten Fiát sem. Sértegették Őt, amikor azt mondták, hogy samáriai, és ördög van benne. Az Úr arra hivatkozott, hogy Ő, Fiúként tiszteli az Atyát, mert szereti és ismeri Őt. A zsidó vezetők arra hivatkoznak vádaskodásukban, hogy Ábrahám és a próféták meghaltak. Innen a kérdésük: „Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt?” (53.v.) Jézus válasza az, hogy az Atya, akit a zsidók is Istenüknek mondanak, majd megdicsőíti Őt: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” (58.v.) Ábrahám öröméről és ujjongásáról is beszélt az Úr önmagával kapcsolatosan. Harag, gyűlölet és kövek ragadása volt a válasz a templomban levő zsidók részéről. Az Úrnak nem árthattak, önmaguknak azonban annál inkább.
Hiszel-e Jézus Krisztusban, az öröktől fogva létezőben, és az Ő igéjében igazán?
Gergely Pál
Az engedetlenség bűne
Igehely: Lk 7:28-30
Keresztelő János sem szél ingatta nádszál, sem puha ruhába öltözött királyfi nem volt. Ő a megtérést és a bűnök bocsánatát hirdető próféta. Ő az, akiről Ézsaiás így szólt: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mt 3:3) A nép szívesen ment ki hozzá a pusztába, hogy kemény beszédét hallgassa. A sokaság szerette őt, Istentől küldött prófétának tartotta. Sokan komolyan vették a megtérésre való felszólítást. Megtértek, Istentől bűnbocsánatot nyertek, és Keresztelő János által alámerítkeztek. Még Jézus is Jánoshoz ment, hogy megkeresztelje Őt. Beállt tudatosan és alázatosan a sorba, mintha Jánosnál kisebb lett volna. Ezzel nem csorbult, hanem még nyilvánvalóbbá lett az igazi nagysága. Nem az a fontos, hogy mit gondolunk magunk felől, vagy mások mit gondolnak felőlünk, az a döntő, amit Isten gondol rólunk. A zsidó vallási vezetők számára, sajnos, ez nem volt fontos, ők önmagukat igaznak találták, de Isten iránt engedetlenek maradtak. Mi vállaljuk-e a feltétel nélküli engedelmességet, amely minden áldozatnál több?
Gergely Pál
Új hozzászólás