Igehely: Jn 12:27-43; Kulcsige: 12:43 „Mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Nagyon könnyen változik a világ és benne az emberek. Ma lehet valaki nagyon népszerű, de holnapra már el is feledik. Ilyen az emberektől kapott dicsőség: egyszer fent vagyok, máskor lent. Ha az emberek véleményét többre tartjuk az Istenénél, akkor megtörténhet, hogy akik nemrég mellettünk voltak, támogattak, most ellenünk fordulnak. Isten elismerése nem mindig látványos, ezért nagy a kísértés rá, hogy beérjük az emberek vállveregetésével, elismerő szép szavaikkal. Természetes szükséglete az embernek, hogy személyiségét elfogadják, családjában és munkahelyén elismerjék. De amikor az emberek véleménye fontosabbá válik az Istenénél, akkor elveszítheted identitásodat, csalódhatsz, céltalanná válhat az életed, és ami a legrosszabb: hitedben és szolgálatodban is megtörhetsz. Isten dicsősége csodálatosabb minden emberi elismerésnél. Keressük ezt, és ne elégedjünk meg kevesebbel!
Mitől érzed sikeresnek, boldognak az életed? Van-e olyan terület az életedben, ahol Isten dicsérete ellentétben van az emberek elismerésével?
Szabó Szilárd
Népek, amelyekkel ne egyezkedj
Igehely: 5Móz 7:1-6
Izráel Isten szent népe volt. A szentség, amit Isten meghatározott, nemcsak cél volt, hanem Izráel népének az állapota. Az ókori népek között kötött szövetség egyik feltétele volt, hogy elfogadták egymás isteneit. Tehát, ha Izráel népe békét kötött volna ezekkel a pogány népekkel, ez annyit jelentett volna, hogy elfogadja bálványisteneiket is. A vegyes házasságkötések következménye pedig egyértelműen az lett volna, hogy Izráel elfordul Istenétől. Érdekes, hogy Isten nem említi azt, hogy esetleg majd a pogányok megtérnek, hanem annak a veszélyét látta, ami az Ő népét érheti, ha keveredik ezekkel a népekkel.
Az Újszövetségben a keresztyénekre egyik legtöbbször használt szó: szent, szentek. Nekünk sem csupán célkitűzés ez a hitéletünkben, hanem állapot, amire Krisztusban már eljutottunk. Pál apostol azt mondja, hogy „a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.” (1Kor 15:33) Nézzünk szembe azzal a veszéllyel, hogy jellemünket, hitvilágunkat igenis meghatározzák azok az emberek, akikkel szoros kapcsolatba kerülünk.
Légy Isten szent gyermeke minden ember között, és őrizd meg hitedet Krisztusban!
Szabó Szilárd
Új hozzászólás