Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni. Amikor a buszmegállóban várunk a következő járatra, reménykedünk, hogy jönni fog. A busztársaság kiadta a menetrendet, amiben megígérte, hogy a járat jönni fog. Ez késztet arra, hogy várakozzunk a megállóban, még akkor is, ha nem érkezik időben. Ha azonban senki nem ígéri, hogy a busz jönni fog, akkor reménység hiányában nem fogunk várni. Ha a buszok rendszeresen járnak, akkor erősödik a reménységünk, ha viszont rendszeresen kimaradnak, akkor reménységünk is kialszik.
Zakariás gyermekáldás terén egyre reménytelenebb helyzetben volt. Még éppen nem adta fel a gyermekáldás gondolatát, hiszen templomi szolgálata során még imádkozik érte, de amikor az angyal ígéretét hitetlenkedve fogadja, egyértelművé válik, hogy hite alig pislákol. Mutatja ez, hogy Isten ígérete az, ami újjáélesztheti reményünket, ahogyan Zakariás reményét is megújította. Később pedig, amikor megtapasztalta, hogy Isten betartotta ígéretét, reménysége kiteljesedett az egész nemzetre.
Az Isten ígéreteiből fakadó reménységünk türelmet ad a várakozásra, ha nem is látjuk a végkifejletet. Reménykedve várni Isten ígéreteinek beteljesülésére nem jelent sem vak bizalmat, sem tétlenéget. Csakis akkor bízhatunk a busztársaságban, ha tudjuk, hogy vannak járművei és vezetői, vagyis tett valamit, hogy ígéretét betartsa. Mi is azért bízhatunk Istenben, mert már egyszer megmutatta szeretetét. Ha pedig bízunk, akkor teszünk is valamit. Mivel bízunk, kimegyünk a megállóba és azzal, hogy ott állunk másokban is reménységet gerjesztünk. Ugyanígy az emberek reménytelensége reménységgé változhat, ha látják a szentek bizalommal teljes életvitelét.
Mi az, amire te vársz? Mi az, ami elfojtja a reményedet? Milyen betöltött ígéretek erősítik a reményedet?
Bíró Zoltán
Könyörögjünk, hogy a köztünk lakó Úr dicsőségét meglássák rajtunk! – Ézs 60:13-15
Világosság a pogányoknak – Lk 2:21-38 (Lk 2:30-32)
Az élő hitre leselkedő veszélyek
Igehely: Júd 5-25
Júdás levele az Újszövetség egyik legnehezebben érthető könyve. Nem csak azért, mert általunk ismeretlen apokrif iratokból idéz, hanem azért is, mert nem tudjuk kiknek és kik ellen íródott. Ezért a legjobb úgy olvasni, mint egy általános megfigyelést. Júdás szerint ugyanis minden közösségben lesznek, akik önös érdekből csatlakoznak.
Ezeknek a személyeknek a jelleme a 16. versben van összefoglalva: „Ezek zúgolódnak, sorsuk ellen lázadozók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek.” Júdás szerint az ilyen egyének a közösség szempontjából nagyon veszélyesek, mert megterhelik és lehúzzák az önfeláldozó tagokat és kiölik a lelkesedést. Először is azzal, hogy mindenben és mindenkiben hibát keresnek, és állandó elégedetlenkedésük azt eredményezi, hogy a tevékeny tagok biztatás hiányában elfáradnak és feladják a szolgálatot. Másodszor azzal, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Nem tudnak másokhoz alkalmazkodni, még akkor is, ha nem követnek el főbenjáró bűnöket, de másokat mégis lelkileg megsebeznek. Harmadszor a fölényeskedő beszéd mögött mindig megvető magatartás húzódik meg. Az ilyen egyének nem csak hogy kimondják véleményüket, de mások álláspontját egyáltalán nem becsülik. Ez pedig sajnos hosszú távon kiöli a tagság kezdeményezőkészségét. Végül pedig azzal, hogy haszonlesésből lelkendeznek. Ezzel pedig azt mutatják, hogy tudatában vannak a társadalmi szabályoknak, de csak azokkal szemben alkalmazzák, akikből valamilyen módon hasznot tudnak húzni.
Ez a magatartás azért fölöttébb veszélyes, mert nem nyíltan szegül szembe a közösség értékeivel, hanem belülről bomlassza. Sokszor csak akkor lehet észrevenni az ilyen alaptermészetű egyéneket, mikor már szakadást okoztak. (19.v.) Olyanok, mint egy repedés a gáton. Hogy Júdás senkit nem nevez meg azt sugallja, hogy bárki felveheti ezt a magatartást, bárki követhet egy-egy rossz szokást. Ez pedig azt üzeni nekünk, hogy advent alkalmával Júdás levele figyelmeztetés mindannyiunknak, hogy vizsgáljuk meg magunkat, nehogy mi váljunk ilyenekké.
Bíró Zoltán
Új hozzászólás