Igehely: Róm 5:18-21; Kulcsige: 5:19 „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.”
Az Isten irántunk való szeretetének semmi sem vethetett gátat: sem a bűn önkéntes választásából következő lelki halálunk; sem a törvény, amely nyilvánvalóvá tette a bűnt, és erőt adott neki; sem a pokol tomboló dühe. Jézus Krisztusban a mi Istenünk életet adott ingyen. Jézus Krisztus által azt művelte velünk, hogy ne a félelem kényszeréből, megfelelni akarásból, hanem a kapott szabadság és szeretet örömével kívánjuk a törvényt – immár az új szövetség törvényét – betölteni. Igazságunkká lett Krisztus, örök üdvösségünk csalhatatlan biztosítékává a hit által! Kezdjük hát boldog hálaadással ezt a napot, mint akik mérhetetlen nagyságú adósság alól kaptak felmentést! Mint akik holtak voltak, de most, íme, élnek! Mint akik azzal az elhatározással kívánnak felállni térdeikről, hogy ezen a napon is csak Neki fognak élni minden pillanatban!
Miből látszik meg a legszembetűnőbben, hogy Isten megszabadított a kárhozattól, és a Krisztus igazságát tulajdonította neked? Ha minden emberre nézve kárhozattá lett az Ádám engedetlensége, miért nem lesz minden emberre nézve üdvösséggé a Krisztus engedelmessége?
Kiss Lehel
Visszamenni a küldő gyülekezetbe
Igehely: ApCsel 14:21-28
Gyülekezeteinkben a tagok létszámához képest igen keveseké a szolgálatra való kiküldöttség kiváltsága – a közösséget kiküldés nélkül hosszabb-rövidebb időre elhagyók száma viszont jelentős. Talán te is az utóbbiak közé tartozol? Annak a felelőssége a gyülekezet iránt, aki tanulás, munka, rokonlátogatás, szabadságtöltés miatt távozik, semmivel sem kisebb azokénál, akiket a testvériség az Úr rendelése folytán misszióba küld. Ha mennünk kell, vigyük és tartsuk állandóan égve közösségünk, mint az Isten népe iránti szeretet lobogó tüzét, a mihamarabbi viszontlátás élő reménységét, és a tántoríthatatlan hitet, hogy visszatértünkkor el tudjuk mondani: „Megtartottam! További szolgálatra jelentkezem!”
Vannak, akik szó nélkül eltűnnek, majd felbukkannak ismét. Pál apostolt és társait eltávozásukkor Isten oltalmára bízták az antiókiai gyülekezetben, és mindvégig szeretettel várták vissza. Visszatérésükkor Páléknak volt, miről beszámolniuk: az Úr nagyságos dolgairól, lelki élményekről, áldásokról. Így kellene nekünk is szeretnünk, megbecsülnünk egymást az újbóli, boldog találkozásokat várva!
Kiss Lehel
Új hozzászólás