2019. április 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Nem tudok aludni a bánat miatt

Igehely: Zsolt 119:25-32; Kulcsige: 119:28 „Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel!”

Az örök létre teremtett ember fizikai és szellemi részből áll. Ebben a földi létben a kettő együtt létezik, ilyen értelemben is igaz, hogy életem a porhoz tapad – ahogyan mondja a zsoltáríró. Kölcsönösen hatással van egyik rész a másikra. Erről a test és lélek közötti kölcsönhatásról vall a zsoltáros, amikor azt mondja, hogy nem tudok aludni a bánat miatt (28.v.). Honnan meríthetünk erőt, mikor lelki és fizikai erőnk egyaránt elfogyott? A forrásból. A 119. Zsoltár szerint az Ige megelevenít (25.v.), megerősít (28.v.). Fontos szükséglete az embernek, kiváltképpen a nehéz időszakokban, hogy megoszthassa valakivel fájdalmát. Az Ige szerint az Úr meghallgat, sőt még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139:4) Isten kész nem csak arra, hogy meghallgasson bennünket, hanem arra is, hogy igéje, rendelkezései által (26.v.) békességet adjon nekünk. Nem elaltat, hogy ne vegyünk tudomást a fájdalmakról, hanem meggyógyít, megsegít, hogy békességben alhassunk, békességben élhessünk. Szerelmesének álmában is ad eleget. (127:2/b)

Van-e életemben olyan dolog, ami nyugtalanít? Mi az én részem abban, hogy a magam és mások nyugtalanságát Isten békességgel válthassa fel?

Mezei Ödön

DÉLUTÁN | 

Az indulatosság nem illik az új emberhez

Igehely: Kol 3:5-8

Pál apostol és általa a Szentlélek nem légből kapott, képzeletbeli, vagy csupán más helyeken előforduló bűnöket sorol a címzetteknek. Minden bizonnyal tudták a kolosséi testvérek, hogy miért említi a levél éppen ezeket a bűnöket, hiszen az ő tagjaikra (5.v.) és múltjukra (7.v.) hivatkozik Pál. Bárcsak hálát adhattak volna a Kolosséban élők, hogy mindaz amiről olvasnak a nekik címzett levélben, az már a múlté. Elgondolkodtató azonban az, hogy Pál apostol jelen időben történő cselekvésre szólítja fel olvasóit. Nem mondja ezzel, hogy mindannyian gyalázatos dolgokat tesznek, de állítja, hogy tagjaikban ott lappangnak azok az indulatok, melyek a földiekre irányulnak. Az Ige szerint az embernek részt kell vennie az óemberi természetből fakadó indulatok felszámolásában. Ez nem könnyű feladat, ezért is használja Pál az öldöklés szót. Milyen nehéz a mélyen belénk nevelt, életünkbe beívódott megszokások, gyakorlatok ellen küzdeni. Később úgy fogalmaz, hogy vessétek el magatoktól mindazt, ami nem a krisztusi indulat szerinti. Az elvetésre szánt dolgokat fel kell kutatni, fel kell vállalni és fel kell adni. Ahhoz hogy újak lehessünk a régivel le kell számolnunk és az az indulat kell bennünk legyen, ami a Krisztus Jézusban is megvolt.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.