2019. április 29., hétfő

DÉLELŐTT | 
Özvegyek védője az Isten

Igehely: Zsolt 68:1-11; Kulcsige: 68:5 „Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt!”

Jeremiás próféta az Istentől elfordult népet özvegyhez hasonlítja, (JSir 1:1) természetesen nem azért, mert Isten meghalt, hanem azért, mert a nép így, számára nem létezőként viszonyult Istenhez. Azáltal, hogy Istentől elfordultak, elhagyatottak, kiszolgáltatottak, elesettek lettek. Amikor az özvegységről olvasunk a Szentírásban leggyakrabban valóságos emberekre, megözvegyült személyekre kell gondolnunk. A zsoltáríró, Dávid örvendezésre, vigadozásra buzdít. Mintegy példaként hozza fel az árvákat és özvegyeket, az elhagyottakkal, foglyokkal, nyomorultakkal együtt. Vajon mi módon lehet örvendezni az árvaság vagy özvegység nehézségei mellett? Választ ad erre a zsoltárban többször is említett kulcsfogalom: Isten színe előtt. Az Istennel való közösségben lehetséges volt Dávidnak átélni az élet nehézségeit, a mások által, de még az önmaga bűne által okozott nehézségeket is. Ebben a közösségben megtapasztalta Dávid, amit zsoltáraiban is megvallott, hogy Isten cselekszik, fölkel, hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokt, védelmezi az özvegyeket, árvákat.

Mi jelent akadályt abban, hogy az Úr színe előtt éljük az életünket? Hogyan jövünk, miként töltünk időt az Ő színe előtt?

Mezei Ödön

DÉLUTÁN | 

Légy feddhetetlen!

Igehely: 1Móz 17:1-8

Csakúgy, mint a tökéletességben megteremtett emberrel, később az elfordult emberiséggel kapcsolatban, az Ábrahámmal való kapcsolatban is Isten volt a kezdeményező. Miután kihívta őt apja házából, ígéreteket tett neki, melyeket a Vele való kapcsolattól tett függővé. Folyamatos kapcsolatra hívta Árbahámot Isten, járj énelőttem – mondta neki. Ezt feddhetetlenül kellett teljesítenie Ábrahámnak. Szükséges volt ehhez az isteni szó és az isteni erő, segítség is. A feddhetetlenség jutalmát sem titkolta el az Úr, hiszen állandó jelenlétéről, örökségről, Vele való örök közösségről szóltak az ígéretek. Válaszul Ábrahám arcra bolrult Isten előtt.

Isten irányunkba is kezdeményezett. Egyesek iránt a hívő szülők, mások felé testvérek, keresztyén írásokon keresztül, de az is lehet, hogy nehézségek által. Hív minket is: változásra és változtatásra, hitben való járásra, akaratának elfogadására, áldások öröklésére, mindenek által pedig életre. A siker titka a mi esetünkben is a hozzá való ragaszkodástól függ egyedül. Jöjjünk, Ábrahámhoz hasonlóan válaszoljunk, boruljunk arcra Isten előtte!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.