2019. április 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Élet és halál Isten dicsőségére

Igehely: Jn 21:18-19; Kulcsige: 21:19 „Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!”

A kijelölt igeszakaszunkat megelőző versekben arról olvasunk, hogy Jézus hogyan beszélget négyszemközt Péterrel. Kérdéseivel lehetőséget ad neki arra, hogy a háromszori tagadása után hangozzék el az is háromszor, hogy „Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged.” Ezek után kerül sor Jézus jövőbe mutató megjegyzésére Péter utolsó napjaival kapcsolatban. Vajon hogyan kapcsolódik ez a jövendölés az előbbi igeversekhez és Péter eddigi életútjához? A feltámadt Úr előrevetítette, hogy Péter életében milyen nagy változások fognak bekövetkezni. Őt úgy ismerjük az evangéliumból, mint egy lobbanékony, tettre kész, ugyanakkor ingatag szájhőst. De rövidesen gyökeres változás fog beállni Péter életében. Egy bátor, rendíthetetlen hitvallója lesz szeretett mesterének. Ezrek térnek meg szolgálatára, és jelleme annyira letisztul és átformálódik, hogy később kész vállalni a letartóztatást, a megkötöztetést, sőt még a kivégzést is. Péter megdicsőítette az Urat erőteljes prédikációival, de engedelmes mártírhalálával is. Imádkozzunk azért ma reggel, hogy életünk minden napja szolgálja Isten dicsőségét és halálunk is az Ő szent nevét magasztalja.

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Szeresd Jézust, ha nem is látod

Igehely: 1Pt 1:5-9

A címben megfogalmazott parancs ma este nekünk szól. Azok a keresztyének, akiknek Péter címezte leveleit, úgy szerették az Urat, hogy készek voltak még az életüket is odaadni érte. Péternek abban a kiváltságban volt része, hogy személyesen ismerte Jézust, sőt éveket töltött Vele a tanítványi körben. Akik viszont Péter apostol szolgálatára, vagy más igehirdetők prédikációira lettek hívőkké, már nem láthatták Jézust testben, mivel Ő már Atyjánál, a mennyben volt. Mégis hittek az evangéliumnak. Az örömhír pedig az Isten ereje, ami annyira megragadta őket, hogy Jézus személye vonzó, követése pedig fontos lett a számukra. Hitüket az öröm, a kitartás és a szeretet jellemezte.

Vizsgáljuk meg mi is ma este életünket az Ige fényében. Hasonlít-e a mi életünk az első keresztyének hitéhez? Látható-e életünkben az öröm, a kitartás és a szeretet? Adja az Úr, hogy így legyen minden evangéliumi keresztyén életében. Ámen.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?