2019. április 24., szerda

DÉLELŐTT | 
Azért hogy higgyünk

Igehely: Jn 20:30-31; Kulcsige: 20:30 „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.”

János evangéliumának van néhány sajátos vonása. Az egyik, hogy csupán 7 csodáról számol be, amiket tudatosan választott ki a sok többi jézusi csoda közül. Az volt a célja ezzel, hogy hangsúlyozza azt a tényt, hogy a csodák azért történtek, hogy a tanítványok, és bárki más Jézus hallgatósága közül élő hitre jusson vagy hitében megerősödjön. Az evangélium egy másik jellegzetessége, hogy részletesen feljegyez hosszabb párbeszédeket, vagy hitvitákat Jézus és a nép vallási vezetői között. Csak csodálni tudjuk János alapos, minden részletre kiterjedő pontosságát, ahogyan beszámol a párbeszédek során elhangzott gondolatokról és arról a sokszínű érzelmi megnyilvánulásról, amely a Jézussal beszélgető embereket jellemezte. E párbeszédek feljegyzésével János nyilvánvalóan érzékeltette, hogy egyesek mennyire nyitottak voltak a hit dolgaival kapcsolatban, (lásd a samáriai asszonyt) míg mások mennyire ellenálltak minden érvelésnek (a nép vallási vezetői). „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus az Isten fia és e hitben életetek legyen az Ő nevében.” Adjunk hálát ma reggel Bibliánkért és minden keresztyén irodalomért, melyek által hitünk erősödhet.

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Szívből jövő szeretet

Igehely: Mk 12:28-34

A zsidó Tórában, Mózes öt könyvében 613 parancsolat van feljegyezve, a Tízparancsolatot is beleértve. Jogosan vetődött fel a kérdés Jézus korában, hogy ebből a több száz parancsolatból, melyik a legnagyobb, a legfontosabb. Figyelemre méltó Jézus válaszában, hogy Ő nem a kötelességteljesítésre, hanem a szeretetkapcsolatra teszi a hangsúlyt: „Szeresd az Urat és szeresd embertársadat”! Ha szereted az Urat teljes szívedből, akkor tisztelni fogod őt és összes parancsát, ha nem szereted őt, akkor a parancsai sem lesznek fontosak és nem fogod azokat megtartani. Az Úr iránti szeretetünk, vagy éppen közömbösségünk hamarosan meglátszik az emberekkel való kapcsolatunkban is. Ma este vizsgáljuk meg kapcsolatainkat, főleg az Úr iránti szeretetünket. Szeretjük-e Őt teljes szívünkből? Vagy netán csak félelem, vagy megfelelési kényszer van bennünk Isten iránt? Ő boldogságra teremtett bennünket, és ezt csak az iránta való szeretet biztosítja számunkra. De gondolkodjunk el azon is, hogy családtagjainkat, rokonainkat, hittestvéreinket hogyan szeretjük? Tiszta szívből, vagy érdek és önzésből? Könyörögjünk ma este ezért az önzetlen, tiszta szívből jövő szeretetért az Úr és egymás iránt.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.