Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: 19:38 „Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.”
A zsidók vezetői, mint akik jól végezték a dolgukat, ünnephez készülődtek. Elhatározták, hogy a Páska ünnepének a hangulatát nem ronthatják a kereszten függő holttestek. Kik lesznek azok, akik Jézust eltemetik? A hozsannázó tömeg sehol sincs, a tanítványok csapatát a mélységes csalódás mellett a félelem rejtőzködésre kényszerítette. A Krisztus szenvedése és halála azonban elkezdett gyümölcsöket is teremni. Arimátiai József és Nikodémus, akik titokban voltak Jézus tanítványai vállalják a nyilvánosságot, Pilátushoz is elmennek engedélyt kérni. Áldozatot is vállalnak, József a saját sírhelyét adja, Nikodémus pedig a kenetet hozza, hogy a Mesternek elfogadható temetésben legyen része.
Kedves olvasó, vannak olyan időszakok az életedben, amikor nem tudod felvállalni a hitedet, tanítványi életedet? Félsz az emberek véleményétől? Szégyelled megvallani, hogy a Krisztusba vetett hited miatt gondolkodsz és cselekszel másképp? Úgy gondolod, hogy munkatársadat, iskolatársadat úgysem érdekelné az evangélium? Jézus nyíltan felvállalt téged, ne engedd, hogy a félelem vezéreljen, légy elkötelezett követője Uradnak!
Fazakas György
A mi Húsvéti Bárányunk győzedelmes
Igehely: Jel 5:1-14
Megaláztatás, szenvedés, halál. Milyen jó, hogy nem itt fejeződik be a történet. Következik a feltámadás, aztán a megdicsőülés. A mi Húsvéti Bárányunk győzedelmes. Ennek a győzelemnek a mennyei elismeréséről lát látomást János apostol. A Mindenhatónak kezében egy tekercs van, teleírva vélhetően az Ő döntéseivel, ítéleteivel. Az nyithatja fel, aki alkalmas és méltó a benne foglaltak kivitelezésére, megvalósítására. Miután senki nem bizonyult méltónak, és János átélve a helyzet komolyságát keservesen sírt, kijelentetik füle hallatára a Messiás megváltói munkájának győzelme, és ezzel együtt méltósága a tekercs elvételére és a benne találhatók elvégzésére. Ő a Júda nemzetségéből való oroszlán (1Móz 49:9-10) és Dávid utóda (Ézs 11:1), de az Oroszlán győzelmével vigasztalt apostol meglepetésre egy Bárányt lát meg, amelyet megöltek. Amikor a Bárány átvette a tekercset, akkor felhangzott a dicsőítés a mennyei lények éneke, majd a szentek imádságai által, végül minden teremtmény részéről a Trónon Ülő és a Bárány felé.
Hadd hangozzon ma és az ünnep napjain is az Isten megváltott népétől az igazi, szívből jövő magasztalás Krisztus iránt, aki az Atya terve alapján most is azon dolgozik, hogy az üdvösséget az övéi elnyerhessék.
Fazakas György
