Igehely: Zsolt 35:1-16; Kulcsige: 35:7 „Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.”
Dávid védőügyvédjéül választja az Urat egy olyan helyzetben, amikor jót cselekedve kell szenvedjen, olyan emberek miatt, akik valamikor nagyon közel voltak hozzá. Amikor azok betegek voltak, akkor ő böjtölt, gyászolt és imádkozott, de amikor ő került szükséghelyzetbe, akkor korábbi barátai kárörvendően gúnyolódtak és szitkozódtak.
Megtörténhet, hogy az ember alkalomadtán el kell hordozzon olyan sérelmeket, amelyekre nem szolgált rá. Milyen nehezen viseli ezt az emberi természet! Azonnal igazságszolgáltatásért kiált, vagy éppen saját kezével igyekszik azt kiszolgáltatni. A zsoltárosban is elkezdett működni az igazságérzet, és azt kívánja, hogy az Úr angyala üldözze ellenségeit.
Akinek a legnagyobb szenvedést kellett elviselnie ártatlanul, az nem más, mint Jézus Urunk. A világ bűneit hordozta, amikor gonosz kezek keresztfára feszítették, miközben Ő hibátlan és szeplőtlen volt. Szenvedés közbeni magatartását Péter apostol követendő példaként állítja a szenvedő, de néha önérzetes hívő nép elé: nem vétkezett, felettébb való kínjai között sem, nem viszonozta a gyalázást, nem fenyegetőzött. Az igazságosan ítélő Atyára bízta helyzetét (1Pt 2:21-23). Legyen követendő példa számunkra is Krisztus magatartása!
Fazakas György
A mi Húsvéti Bárányunk szeplő nélküli
Igehely: 1Pt 1:13-21
Péter apostol felhívja a figyelmet arra, hogy Isten számára a megváltás nem volt csekélység. Habár övé az arany és az ezüst, de nem lehetett ilyen úton rendezni a bűn kérdését. Szükség volt a hibátlan és szeplőtelen Bárány áldozatára, akinek a vére felbecsülhetetlenül értékes a hittel közeledő számára, mert minden bűn eltörlésére alkalmas. Megváltónk áldozatára gondolva, szívleljük meg a következőket: (1) A bűn kérdésének felettébb súlyos voltára mutat rá az áldozat nagysága. Senki se legyen közömbös, amikor ezzel szembesül. (2) Az Úr Jézus önként vállalt szenvedése az Isten szeretetének őszinteségéről és mértékéről is beszél. „Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete”, énekeljük, ami okán „Téged dicsér az angyalkar és minden megváltott” (HH 263). (3) A szeplőtelen Bárány áldozata megszentelt, szent félelemmel és felelősségteljességgel élt életet kíván azoktól, akik az örök élet reménységével bírnak.
Ne maradjon el a dicsőítés sem a mai napon, mert egyedül a mi Istenünk méltó erre.
Fazakas György
