2019. április 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Kiszabadítom őket

Igehely: Ez 34:11-24; Kulcsige: 34:12 „Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.”

Isten, miután elégedetlen a hűtlen pásztorok tevékenységével, elhatározza, hogy a maga kezébe veszi nyájának gondját, és egyetlen pásztorra, a Dávid utódjára bízza őket. Az Úr Jézus egyik beszédében, utalva erre a feladatára elmondja, hogy Ő a Jó Pásztor (Jn 10:11). Áldott dolog irányítása alatt élni, mert teljes odaadással az övéinek javán dolgozik.

(1) Megszabadítja népét. Eljött a babiloni fogságból való szabadulás ideje is, de a Jó Pásztor életének feláldozásával a bűn rabságából is hoz szabadulást. Felhős és borús alkalom az mindig, amikor az ember vétkezik, de milyen boldog nap, amikor meghallja a Pásztor hangját, és felszabadul. (2) Gondjukat viseli. A pásztor nem csak egy gyapjútömeget lát, amikor a nyájra néz, hanem ismeri is a juhokat. Megadja a táplálékot és a pihenést, a tévelygőt visszatereli, a sérültet kötözgeti. Jézus minden szükséghelyzetre rendelkezik megoldással. Ezért Jó Pásztor, ezért érdemes Rá hagyatkozni. (3) Igazságot tesz. Nem csak a népe és az ellenség közötti helyzetet tisztázza, hanem a nyájon belüli problémákat is. Igazságot tesz azok között, akik egymást taszigálják, akik a tiszta vizet felzavarják mások előtt. Isten népe között békesség és egyetértés kell uralkodjon! Jó Pásztorunk végezd áldott munkádat ma is a tieid között!

Fazakas György

DÉLUTÁN | 

A mi Húsvéti Bárányunk alázatos

Igehely: ApCsel 8:30-35

Az etióp kincstárnok halálra szánt juhról, elnémuló bárányról olvas Ézsaiás könyvében. Ítéletet hordoz, megaláztatást szenved el, aztán felvétetik élete a földről. A járatlan út csendje épp alkalmas arra, hogy próbálja az Igét megérteni. Ki lehet a csendes, alázatos szenvedő? Fülöp csatlakozásával megérkezik a válasz: a Messiásról van szó, aki Isten Bárányaként „megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig” (Fil 2:8). A menny dicsőségéből jött, mégis alázatos volt. Nem értékelték a szolgálatát, mégsem lett megvető. Ártatlanként, az emberiség ítéletét hordozta, mégsem próbálta igazolni magát. Leírhatatlan szenvedéseket élve át nem fenyegetőzött az ítélet napjával.

Az Úr Jézus alázatos szenvedésének szemlélése elnémítja az önigazult ember büszkeségét, mert ezt üzeni: nem magamat mentettem, hanem téged. A kincstárnok, amint megérti az igazságot, azonnal Krisztus követésére kötelezi magát. Ma, amint a szenvedő Urat szemléled, milyen döntés születik benned? Mondd ezt: „életem neked szentelem, adj erőt, hogy az alázatban példádat kövessem!”

Fazakas György

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.