Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: 12:13 „Pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!”
Virágvasárnap a felszabadult örvendezés, ünneplés napja. Jól esik olvasni az Igében, hogy az emberek úgy viszonyultak Jézushoz, ahogy mindig is megérdemelte volna. Miért nem hangzottak gyakrabban a dicsőítő szavak? Az ember hajlamos arra, hogy földi szemszögből szemlélje az Isten dolgait. Amikor a kenyér meg lett sokasítva, akkor volt ünneplés, de amikor a Megváltó az élet kenyeréről kezdett beszélni, azt kemény beszédnek tartották és visszavonultak (Jn 6:60, 66).
Ez az ünnepnap önmagában szemlélve egy csodálatos nap. Az Úr Jézust tömeg kísérte, hangosan áldották. Érkezésének hírére elé mentek azok is, akik már Jeruzsálemben voltak. Felsőruhákból készített alkalmi szőnyeg, lengedező pálmaágak tették felemelővé a felvonulást. Lázár feltámasztásának híre megértette az emberekkel, hogy az ünnepelt nem egy közönséges személy. Mégis az eseményeket ismerők fülében ott cseng halkan, de egyre erősödve a „feszítsd meg”. Hogyan lehetne a Messiás ünneplését méltóképpen gyakorolni?
Meg kell érteni Krisztus jövetelének célját. Egy ideig a tanítványok sem értették az események menetét. Miért kell a szenvedésről beszélni? Miért kell az alázatot, békés szándékot sugalló szamárcsikó? Jézus szolgálata mikor fog a lelki terület mellett a politikai vonalra is kiterjedni? Talán ma? Ő azért jött, hogy életét adja váltságul. Persze, hogy jövetelét csodák kísérték, nagyszerű dolgok történtek, a legnagyszerűbb azonban az, hogy önként, Isten Bárányaként feláldozta magát, hogy az elveszett emberek életre kelhessenek. Ma örömre ad okot, hogy ez az áldozat érvényes. Isten elé jó illatként fog felszállni az imád, az éneklésed, kedves lesz előtte az általad megszólaltatott hangszer hangja, az elmondott igei buzdítás, ha a Krisztus áldozata által új teremtés lettél. Ebben az esetben a Nagypénteknek is meg lesz az igazi jelentősége, nem csak egy szürke gyásznap, és a Húsvét ünnepének sem a locsolkodás lesz a fő attrakciója.
Virágvasárnap úgy nézett ki, hogy az egész világ Őt követi. Nagypéntekre nyilvánvaló lett, hogy mindenki elhagyta. Minden magasztaló szó legyen alátámasztva Krisztus követésében kitartó élettel! Ezen a napon ünnepeld szívből a Messiást, de a hétköznapokban is legyen Istent dicsőítő az életed!
Fazakas György
Magasztaljuk Krisztust, a Dávid Fiát, az örökkévaló Királyt! – 2Sám 7:12-13
Jön a Szabadítód – Ézs 62:1-4, 10-12; Zak 2:14-16 (K. f. Zak 2:10-12) (Ézs 62:11)
Éneket ad számba
Igehely: Zsolt 42:1-12
„Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön”, mondja Salamon (Énekek 2:12). Virágvasárnap az éneklés ideje volt, mert úgy gondolták, hogy illő és szükséges magasztalni azt, aki ura az életnek és halálnak. Ma is az éneklés ideje van, hadd zengje Isten népe az Úr dicséretét, szemlélve Őt úgy, mint aki tántoríthatatlanul haladt előre a megváltás kivitelezésében.
Az éneklés ideje akkor jön el, amikor vége van a télnek. Életedben elmúlt már a tél, a bűn halálra dermesztő hidegével? Az Isten kegyelmének napsugara előcsalta az új teremtés zöldülő hajtásait? Ha igen, akkor itt az éneklés ideje! Áldd az Urat mindazért, amit elvégzett üdvösségedért, és lehetőséget adott rá, hogy részesülj benne. A hívő emberhez a panaszkodás, lázadás helyett a dicséret illik (Zsolt 33:1).
Sok esetben próbák jönnek, és nincs az ember ideális hangulatban az Isten magasztalására. A zsoltáros is átélte ezt, de nem nyugodott bele állapotába. Mit tett? (1) Istent kereste. Fizikailag távol volt Isten házától, lelkileg mélyen, de leghőbb vágya volt, hogy Isten jelenlétébe kerüljön. Minden fizikai, személyes, hétköznapi dolog eltörpült az a vágy mellett, hogy Isten közelében lehessen. (2) Visszaemlékezett a múltbeli áldásokra. A múltat sokszor szoktuk emlegetni, talán arányosan azzal, ahogy korban haladunk előre. Az igazi áldás az emlékezésben az, amikor az Isten nagyságos cselekedeteire tudunk visszapillantani. A mindenható és változhatatlan Isten a jelenben és a jövőben is meg tudja tenni azt, amit korábban is tett. Ez ad reményt a zsoltárosnak, amikor reménykedve mondja, hogy lesz még oka a hálaadásra. (3) Őszintén tárta fel helyzetét. A képmutatás, a színlelés soha nem visz közelebb a megoldáshoz, csak az őszinteség. Isten előtt nincs értelme bármit is színlelni, mert Ő tökéletesen tud mindent.
Milyen bátorító az, ahogy Isten dolgozik a megfáradt, kicsúfolt, magányos szolgájának életében. Ha az minden vágyakozása és igyekezete ellenére sem tud „bejönni” Jeruzsálembe, akkor az Úr „kiküldi” hozzá kegyelmét. Hadd zengjen ma is az Isten kegyelméért, Istentől kapott énekkel és imádsággal a dicséret!
Fazakas György
