2018. szeptember 25., kedd

DÉLELŐTT | 
Lopás-hatás egész életre

Igehely: 2Kir 5:19b-27; Kulcsige: 2Kir 5:20b „Az élő Úrra mondom, hogy utánafutok, és szerzek tőle valamit!”

A Naámán történetét megelőző eset kezdőverse a 2Kir 4:38. Ez röviden említést tesz az akkori gazdasági állapotról. Azt olvassuk, hogy: éhínség volt az országban. Ebből kiindulva értjük meg, hogy miért fogalmaz így Elizeus: avagy most van-e a vagyonszerzésnek az ideje?

Amikor Géházi ezt a lépést elhatározta, egy olyan útra lépett, amelyen Isten őt akkor, abban az élethelyzetben nem támogatta.

1. Egy közösség tagjaként, de nem a közösséggel együtt akart változást átélni az életében, hanem a közösséget kihagyva a játékból próbált egy jobb életre szert tenni. Ez egy olyan út, amelyen lehet járni – lásd, hogy Géházi is megkapta azt, amit kért, sőt, még többet is, de ezen az úton Isten nem támogat.

2. Ezentúl Géházi abba a csapdába esett, melybe a példázatbeli bolond gazdag. Ez amikor csűröket épített, nem csak egyszerűen a gabona eltárolását próbálta megoldani, hanem sokkal inkább megtartó alapként akarta a többlettermést letétbe helyezni (Lk 12:15). Erre mondta Jézus: így jár az, aki nem Isten szerint gazdag.

Keresd először Isten országát és igazságát – ennek mindig itt van az ideje, és ne aggódj, mert Isten a maga idejében elhozza azokat az időket, amikor a szükséges, elégséges lesz.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Nehémiás a próbák között

Igehely: Neh 6:1-16

Nehémiást mindenképpen meg akarták akadályozni abban, hogy bevégezze a várfal építését. A leghatékonyabb megoldást tervezték ki ellene: merénylet – ugyanis ez biztosan garantálja, hogy nem fogja folytatni azt, amit elkezdett. Nehémiás azonban imádkozott, az ellenséget Isten „gondjaira” bízta, és Isten segítségével befejezte a munkát. Amit megtanulhatunk ebből:

Ha nekifogsz akármilyen jó dolognak, az ellenség támadni fog, és mivel hazug és embergyilkos eleitől fogva, nem éri be kevesebbel, mint Nehémiás ellenségei: tönkretenni és megsemmisíteni akar. Ez azonban ne csüggesszen el, ugyanis épp ez a jele annak, hogy Isten akarata szerint élsz, és amit végzel, az építő mind a családodnak, mind a gyülekezetnek. Ellenkező esetben hagyná, hogy békében gyalogolj bele az örök halálba.

Amikor Isten elhív, hogy kövesd őt, és ezen az úton építő feladatokkal bíz meg, akkor mindig légy tudatában annak, hogy nem fog magadra hagyni. Ha nehézségekkel, próbával, a Sátán támadásával fogod szembetalálni magad, ne feledd: a hit útján van egy nagyszerű Támaszod. Csak hívd a Zsolt 50:15 alapján, és meg fogod látni az ő támogatásának eredményét az életedben.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.