2018. szeptember 22., szombat

DÉLELŐTT | 
Mindenki előtt vállalhatóan

Igehely: Zsid13:1-15, Kulcsige: Zsid 13:4 „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten.”

A mai Ige legalább 10 nagy témakört tár elénk sok figyelmeztetéssel, de bátorítással is. Sorrendben: a testvéri szeretet, a vendégszeretet, együttérzés a bajban levőkkel, a tiszta házasélet, a megelégedés, megemlékezés a vezetőkről, Jézus örökkévalósága, idegen tanítások, örökkévaló város és a dicsőítés áldozata.

Egy kis faluban, ahol mindenki tud mindent, hamar kiderül az is, ha valamelyik házassággal baj van. Valóban, a házassági hűséget „a látható és láthatatlan tanúk előtt” vállaltuk. A paráznaság és házasságtörés ítélete már itt a földön elkezdődik, de az utolsó ítélet sújtásával is számolni kell! Egy svájci tanulmányutam alkalmával, ahogy megérkeztem a zürichi állomásra, egy kis elrekesztett részen ott volt egy fiatal nő. A kis kerítésen ott függött egy rövid mondat: „HIV fertőzött vagyok”. Sokféleképpen el lehet kapni ezt a durva betegséget, de sok esetben ez a paráznaság következménye. Ha nem is jön nyilvánosságra a házastárs megcsalása, akkor is számolni kell az Isten ítéletével! Megbecsült: ez azt is jelenti, hogy nagyra értékeled a házastársad, kíméled, véded, tiszteled!

Mi a véleménye családodnak, gyülekezetednek a házasságotokról? Mit tehetnél jobban házasságotok jó híréért?

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

A tekintély sorrendje

Igehely: Lk 20:19-26

Az Úr Jézus nem jött zavarba, amikor kísértették Őt a vezetők részéről küldött emberek, hogy beszédében hibát találjanak, olyan mértékűt, hogy azért elítélhessék. Az Úr az ilyen kérdést is úgy válaszolta meg, hogy örökérvényű igazság maradjon minden bibliaolvasó ember számára. Az Úr Jézus bölcs válasza elnémította az emberek gonoszságát. Az adópénz felmutatásával érthetőbbé tette üzenetét, hogy adják meg a császárnak, ami az övé. Az államhatalom Istentől van, mint ahogy az Úr Jézus elismerte a Pilátus hatalmát is: „semmi hatalmad nem lenne rajtam, ha felülről nem adatott volna neked” (Jn 19:11). Nemcsak az adóval kell szolgálnia az istenfélő embernek a hatalmasság felé, hanem érettük való imádsággal is, hogy csendes és nyugodt életet élhessünk (1Tim 2:2), és ők is megtérhessenek.

Miután a földi tekintély kérdését helyre tette az Úr, az Isten iránti felelősséget is reájuk helyezte - megadni Istennek, ami az övé. Az imádatot, a tizedet és főképp Isten parancsolatainak a megtartását érthették az alatt, amit Isten elvár tőlük. A tekintély iránti engedelmesség csodálatos üzenetére váltotta az Úr az adópénzt! Imádkozzunk a hatalmasságokért és imádjuk az Urat!

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.