2018. szeptember 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Figyeld Isten harcát!

Igehely: 2Móz 14:9-25; Kulcsige: 2Móz 14:14 „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”

A fáraó üldözőbe vette Izrael népét, és miután az Úr utat nyitott nekik a tengeren keresztül, a fáraó bement utánuk seregével a tengerbe, és ott pusztultak el. Miért? Mert kegyetlenül bántak Izrael népével, különösen attól kezdve, hogy Mózes tudtára adta a fáraónak Isten parancsát, hogy engedje el az Ő népét. Most Isten éppen azokat a harcosokat pusztította el, akik kegyetlenkedtek Izrael népével. Az ítélet igazságos volt.

A tengernél a nép kétségbeesve lázadt fel Mózes ellen. Mit felelt Mózes a népnek? (13-14 v.)

Komoly tanulság van ebben a hívő emberek számára, akik önkéntesen, hittel és tudatosan lettünk az Úr Jézus követői. Halál nélkül nincs új élet. Izrael népe szimbolikusan meghalt a tengerben, ami jelezte, hogy az új hazába nem lehet természetes úton jutni, csak azon, amelyet Isten készített. Az üdvösség útján csak halálra szánt élettel lehet járni. Mindenki szabadon választhat. Vagy a világban, a sötétség hatalma alatt, a bűnben él és meghal; vagy pedig meghal a bűn, a világ számára, és önként, engedelmeskedve jár az Úrral.

Izrael népének egyetlen egyiptomi embert sem kellett megölnie, mert Isten intézte el őket. Emlékszünk a tegnapi igére? „…Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek.” (Zsid 10:30).

Az Úr biztosította őket, hogy ne térhessenek vissza Egyiptomba, ahonnan kijöttek. Számunkra sincs már visszaút!

Megszabadított-e téged is az Úr ellenséged kezéből? Követed-e ma is Urad szavát mindenben, hogy téged is győzelemre vezessen?

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

A kolosséi gyülekezet köszöntése

Igehely: Kol 4:7-18

Amennyiben összehasonlítjuk Pálnak ezt a levelét a többi leveleivel, kiderül, hogy a Kolosséi levél különösen gazdag személyes üzenetekben és üdvözletekben. Talán a legérdekesebbek a Pál egyéniségére utaló jelzések, amelyekben a levél befejező része igencsak bővelkedik.

Volt érzéke az emberekhez. Nem csak a nevükre emlékezett, hanem odaadóan szeretette is őket! (7.9.14. versek, vö. Róm 16:5.8.9.12).

Volt érzéke ahhoz, hogy másokat is bevonjon a szolgálatba. Tükhikosz a szolgatársa, Arisztarkhosz a fogolytársa, Márk, valamint Jusztusz a munkatársai. Pált nem gyötörte a társtalanság.

Motiválni tudta munkatársait azzal is, hogy elismerően beszélt róluk és szolgálatukról.

Ő maga rendkívül céltudatos volt. Céllal írja levelét, céllal küldi munkatársait, céllal biztatja szeretett testvéreit. A cél az, hogy Krisztusban beteljesedett, hűséges keresztyének legyenek!

Csak az lehet ilyen céltudatos, aki Krisztusra tekint. Ezért mondhatta Pál: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim, mint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Kor 4:16; 11:1)

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.