2018. október 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Sok beszédnek sok az alja

Igehely: Péld 10:6-32; Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

Hogy bölcs, értelmes, igaz, vagy éppen gonosz, ostoba, bolond, bűnös valaki, azt a beszéde elárulja. Mi sokszor úgy ítéljük emberileg, hogy az a bölcs ember, aki jól meg tud felelni másoknak, vagy akinek mindenre van egy frappáns válasza. De az ige hangsúlyozza, hogy meg is kell fogadni a parancsokat (8), az intést (17) és azt is, hogy a bölcs tartózkodó a tudásával (14). Ahhoz, hogy életnek forrása legyen beszédünk és áldás mások számára, megfontoltan kell beszélni – vigyázni. Mert a sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés. Számít az is, ha kimondom, vagy ha nem mondom ki. „Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.” (Zsolt 17: 3 Károli) De a hallgatagság önmagában nem erény. Mert ha helyet adok gonosz gondolatnak, Isten látja a szíveket is...

Hogy Istennek tetsző és embereknek áldás legyen a beszédünk, ahhoz új szív kell először. Azután folyamatosan a Szentlélek befolyása, irányítása alatt kell élnünk. Van-e mit megvallanod ma reggel?

Hiszed-e, hogy az Úr Jézus képes megváltoztatni beszédedet?

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Életmentő áldozat

Igehely: Jn 10:7-11; 11:49-52

Akár tudunk róla, akár nem, életünk többször igen komoly veszélyben forog. A Sátán és eszközei szeretnék ellopni, elrabolni békességünket, örömünket, reménységünket, sőt üdvbizonyosságunkat is. Már, ha van. Végső soron örök halálunkat akarja. Erre tökéletes eszköz a rendezetlen bűn. Egyedül képtelenek vagyunk éberen és hatékonyan védekezni!

Jézus Ajtóként beenged Isten áldott és megnyugtató jelenlétébe. Ugyanakkor a világból kihívott népe közé is. Kirekeszti az ellenséget, a károsító tényezőket. Mesterkedéseik, támadásaik Őt érték! Ő azért jött, hogy örök életünk legyen, és túláradó bőségben éljünk.

Jézus saját vérén vásárolt juhainak tekint bennünket. Jó Pásztorként életét, kényelmét, kiváltságait önként adta értünk. Mindenkinek jobb volt, hogy egyetlen ember haljon meg a népért és Isten szétszóródott gyermekeiért, semhogy valahányan elvesszünk! Engesztelő, helyettesítő áldozata a Belé vetett hit által hat. Általa az Atya őrködik a Gyülekezet felett. Kezéből senki és semmi ki nem ragadhat!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?