Igehely: Jer 8:18-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeremiás próféta, aki látja Júda nyomorult helyzetét messze földön, elsiratja népét. Szavaiból kiderül, hogy együtt érez népével, akinek a jelen helyzete sem kellemes, de amit Isten a jövőjéről mond, az még sokkal rosszabb. Jó lenne a változás, valami jó hír, reménység a jövőre nézve, mint az aratók reménysége, akik bizalommal néznek előre! Milyen szomorú, amikor kiderül, hogy az új termés nagyon gyenge, és ha az addigi időszakot éhség jellemezte, a jövőre nézve sem jobb a kilátás.
Az ember nagyon természetesnek veszi a mindennapi jólétet, mint akinek az kijár, és nem is gondol arra, hogy másképpen is lehetne. De amikor eljön a nyomorúság, kérdéseket tesz fel, épp úgy, mint Jeremiás: „Nincsen-e ott az Úr a Sionon?”; „Nincsen-e balzsamolaj Gileádban?” Ezekre a kérdésekre a válasz, hogy „ott van”. Akkor miért nem gyógyítja meg Isten az ő népét, és miért kell nyomorúságban élnie? Erre pedig a válasz, hogy „bűnei miatt”, „mert mindenki házasságtörő, hűtlen társaság!” Minden ember kap időt az Úrtól a megtérésre.
Te milyen időszakban vagy most? Éltél-e már a kegyelmi idő lehetőségével, vagy hagyod azt elmúlni?
Sebestyén László
Láttam a trónuson ülőt és a könyvet
Igehely: Jel 5:1-5
János látta a trónon ülő Mindenhatót, aki jobb kezében egy könyvet tartott. Tulajdonképpen egy tekercs volt, amilyenek a régi könyvek voltak, de nem csak belül volt tele írva, hanem kívül is. Vajon mit tartalmazott ez a hét pecséttel lezárt könyv, aminek a felnyitására csak egyetlen személy találtatott méltónak? Vannak, akik azt mondják, hogy Isten teljes akaratát, szándékait és terveit, mások szerint pedig Isten ítéleteit tartalmazta.
Csak olyan személy nyithatta fel, aki képes volt teljesíteni a benne leírt feltételeket. Úgy látszott, hogy nincs ilyen személy sem a mennyben, sem a földön. János nagyon elkeseredett emiatt és keservesen sírt. De a mennyben voltak, akik tudták, hogy van valaki, aki teljesítette a tekercsben leírt feltételeket. Bár az ember eltékozolta Istentől kapott örökségét, volt Valaki, aki méltónak és elég erősnek bizonyult arra, hogy kiváltson bennünket és visszaadjon jogos tulajdonosunknak, Istennek. Ő nem más, mint a megöletett Bárány. A vének, akik a mindenkori szentek képviselői a mennyben, tudják, hogy ők a Bárány érdemében vannak ott, és mi is egyedül miatta fogunk ott lenni.
Dicsőítsük őt már most ezért!
Sebestyén László
