2018. március 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önként adta értünk magát

Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:19 „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Már nagyon közel volt a zsidók húsvétja. Ilyenkor nagy sokaság jött Jeruzsálembe, néha az ünnep alkalmával százezren is tartózkodtak a városban és környékén. A főpapok és írástudók elhatározták, hogy megölik Jézust. Féltek a sokaságtól, ezért keresték az alkalmat, hogy akkor fogják el őt, amikor legkevesebben vannak körülötte. Júdás, akinek szívébe beköltözött a Sátán, segít ebben nekik jó pénzért. Elárulja Mesterét. Jézus és tanítványai is készülnek a húsvéti vacsorára. Az Úr Jézus Pétert és Jánost bízta meg a vacsora elkészítésével. Minden a Mester utasítása szerint történt. A kezdeti időszakban a tanítványok közt még ott volt az áruló is. Amikor az Úr és tanítványai az asztalhoz telepedtek, a Mester a következőket mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát” (Lk 22:14/b). A főpapok gondolatában Jézus meggyilkolása van, Júdáséban az árulás, a tanítványok gondolatában pedig, hogy köztük ki a nagyobb. A Mester gondolatában viszont szenvedése, kereszthalála és váltságmunkája van ebben az időben. Ő kész volt arra, hogy szeretetből, önként áldozza fel értünk magát. Érted-e ezt? Mi a válaszod szeretetére és áldozatára?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Szolga-király példája

Igehely: Jn 13:1-20

Jó volt tegnap elmerengni a számunkra is elkészített királyság kívánatos voltán! Jó, hogy Jézus Királyunk megszerezte nekünk, és várományosaivá tett. De méltó, hogy emlékezzünk a megszerzés útjára, amiben mai igénk kijózanítóan rámutat a hívő ember földi létének tennivalójára és céljára. Krisztusunk a Mester. Tanítványaiként körülvesszük.

De figyeljük csak meg a cselekvések leírásait! (1-5. vers) Jézus tudott dolgokat és szerette az övéit; a vacsorától felkelt, a felsőruháját letette, kendővel magát körülkötötte, vizet öntött, lábakat mosott és törölt… Mind-mind aktív cselekvés, szándékos mozdulatokkal, befektetett erőkifejtéssel, megtervezett céllal. S közben a tanítványai? „Semmit” sem csinálnak, csak átélik Jézus velük való törődését, rajtuk végzett tisztítását. Egyikük ellenkezik ugyan, Jézus erre türelmesen válaszolgat (6-10), majd visszarendezi magát közéjük és visszaidézi nekik minta-tettét (12-15.)

Példamutató Királyunk uralma ily lentről indult, de Küldőjéhez érkezett. „Kövessük hát!”

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:5–12 Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez!