2018. március 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Állhatatosságunk által menekülünk majd meg

Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:19 „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

A Nagy Heródes által építtetett templom csodálatos volt. A tanítványokat is lenyűgözte annak látványa. Azonban a Mester látnoki szemeivel, egy egészen más képet lát a templomról. Amit mond a templom jövőjével, és a jövővel kapcsolatosan, fölkelti a tanítványok kíváncsiságát. Azt kérdezik a Mestertől, hogy mikor lesz mindaz, amiről beszélt, és mi lesz a jele? Vigyázásra inti az Úr Jézus tanítványait, hogy a hamis próféták és tanítók ne tévesszék majd meg őket. Mielőtt a vég bekövetkezne, lesznek előzmények, jelek. Hallanak majd lázadásokról, nemzetek és országok közötti háborúkról, természeti katasztrófákról, látni fognak majd az égen kozmikus jeleket. Mindezt nem ijesztésnek, hanem fölkészítésnek szánta az Úr. A Megváltó beszélt tanítványai előtt arról is, hogy az utolsó időben Uruk nevéért üldöztetni fognak. Ez nehéz, néha súlyos szenvedésekkel jár majd együtt. Ugyanakkor az Üdvözítőről szóló tanúskodásra is lesz majd lehetőségük. Ilyenkor tőle kapnak majd szót és kijelentést. Ne aggodalmaskodjanak. Nem a pusztulásra, de a megmenekülésre készíti fel tanítványait az Úr. Csupán állhatatosságra van szükségük, hogy megmeneküljenek. Mi komolyan vesszük-e a Mester figyelmeztetését?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Király uralma

Igehely: Zsolt 2:1-12

Még egy zsoltár legyen előttünk Jézus Király elismerésére és ünneplésére! Bár ezt a zsoltárt eredetileg a dávidi királyok koronázási ünnepére írhatták (az ApCsel 4:25 szerint Dávid volt a szerző), később a messiási zsoltárok közé sorolták. Végkicsengése szerint boldogok azok, akik Hozzá menekülnek (Károliban: „Benne bíznak”), azaz akik elismerik Isten és az Ő Felkent Fiának uralmát.

Merthogy - szomorú tény, de éppen ezzel kell foglalkoznia a zsoltárírónak - nem mindenki ismeri el az egyedüli Úrnak az uralmát. Azt hiszik, hogy egyeduralom, önkényes zsarnokság. S a maguk kiskirályságában és fejedelmi (kupak)tanácsában lázadást szítanak ellene. Ez az emberiség folytonos gőgje Édentől Armageddonig! Egyre csak hőbörög és háborog, lázong és forrong Isten ellen a világ, olyan bosszantó! De nem Neki - Ő csak neveti, majd keményen figyelmezteti. Közben pedig kinyilvánítja az Ő koronázási rendeletét (7-9. vers): „Fiam a Király!”

Érdemes az Ő uralma alá kerülnöm. Ez az egyetlen életben maradási esélyem.

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?