Igehely: Lk 13:6-9; Kulcsige: Lk 13:9 „Hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”
Jézus, miután figyelmeztette hallgatóit, hogy ha meg nem térnek, mindnyájan elkárhoznak, elmondja a terméketlen fügefáról szóló példázatot. Ha kérdésünk volna, hogy miért itt, és most mondta el az Úr ezt a példázatot, akkor arra is gondolhatunk, hogy itt is az élettel és a halállal kapcsolatos dolgokról van szó. Kit vagy kiket jelképezhet a fügefa? A válasz lehet: Izráel népét, a gyülekezetet (a lelki Izráelt), a megtért hívőt, vagy a még meg nem tért egyénre is gondolhatunk. A szőlő és a fügefa tulajdonosa az Atya. A vincellér az Úr Jézus. A mennyei Atya gyümölcsöt keres a fán. A tulajdonos nem tűri tovább a gyümölcstelenséget. A „csupán levél” állapottal nem éri be. Három év alatt belefáradt a gyümölcs keresésébe. Kimondja a „vágd ki!” parancsot. Milyen jogon marad mégis életben a fügefa? A vincellér közbenjárására kap még egy kegyelmi évet, egy utolsó esélyt a gyümölcstermésre. A talajt nem foglalhatja tovább hiába. A kegyelmi évben, a vincellér gondozása nyomán lesz-e életünk fáján jövőre jó gyümölcs, sok gyümölcs, a Lélek gyümölcse? Mert ezt várja a Tulajdonos, a mennyei Atya.
Gergely Pál
,,Maguk is hiábavalókká lettek”
Igehely: 2Kir 17:7-15
Isten szövetséget kötött népével és megígérte neki, hogy ha teljesíti rendelkezéseit és intelmeit, akkor megáldja és minden nép közül a legkiválóbb lesz. Ennek feltétele az engedelmesség volt. De a nép újra és újra vétkezett az Úr ellen.
A szövetség igéit, amit védőpajzsnak szánt Isten, Izráel fiai folyamatosan áthágták. Habár ott volt a figyelmeztetés, hogy: „ne utánozd azoknak a népeknek az utálatos cselekedeteit, akik között laksz”, - ők mégis más isteneket választottak maguknak, és idegen népek szokásait követték. Isten azonban féltőn szereti népét, nem akarja annak halálát. Bár hiábavalóságot követve, maguk is hiábavalókká lettek, az Úr nem mondott le hűtlen népéről. Szeretetéről tanúskodik, hogy idejében küldi szolgáit, prófétáit, hogy megtérésre hívja őket. De ők haragra ingerelték, és nem akartak megtérni. Ezért került fogságba Izráel. Isten nem változott, ő ma is ezt teszi velünk. Nem az ítélettel kezdi, hanem a figyelmeztetéssel. Isten népének a védelmét az Úrral való szövetség adja. Csak azon belül van biztonságban. Ha azonban elfordul Istentől, az maga után vonja az ítéletet. Hallgass rá és légy engedelmes mindenben!
Péter István
