2018. március 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Felkészülten élni

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:35 „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.”

„Legyen a derekatok felövezve” – ezt az utasítást adta Isten Mózes által az izraelitáknak, akik nem tudták, hogy melyik percben kell elindulniuk Egyiptomból. Erre figyelmeztet bennünket is az Ige. Jézus Krisztus visszatérése bizonyos, legyünk állandó készenlétben, mert a pontos időt nem tudhatjuk. Jézus az ő eljövetelét a menyegzőről visszatérő úr érkezéséhez hasonlítja, amikor a jövetel biztos, de az időpont ismeretlen. Vagy a tolvaj jöveteléhez, aminek az idejét sem lehet kiszámítani. A Mester a következő figyelmeztetésével is erre a kiszámíthatatlanságra hívja fel a figyelmet: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok.” A ház ura menyegzőről jön meg. A zsidó szokás szerint a menyegzőt éjszaka tartották. Bármikor érkezett meg a gazda, a szolgáknak készen kellett várniuk őt. Az éber szolga, akit az ő ura virrasztva talál, boldog, mert találkozhat urával, amikor az megérkezik. Olyan ura van, akivel nem csak a találkozás örömteljes, de abban a megtiszteltetésben is része lesz, hogy az ő ura felövezi magát, asztalhoz ülteti és szolgál neki. Van-e jobb úr a mi Urunknál?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség látszata

Igehely: Kol 2:18-23

Kolosséban is voltak olyanok, akik megpróbálták a virtuális, a látszatkereszténységet létrehozni. Ne feledjük: a virtuális a valóságnak az ellentéte. Bölcsesség helyett a bölcsesség látszatát kelti. Igazi alázatosság helyett alázatoskodást, és a valódi kegyesség helyett maguk csinálta, mesterkélt, művi kegyességet. Ezek önmagukban értéktelenek, és mások számára se hasznosak. Aki ezekbe beleéli magát, az a valóditól zárkózik el. Nem az a bölcs ember, aki sokat tud, hanem, aki jól használja azt, amit tud. A Biblia szerinti bölcs ember határozottan különbséget tud tenni az igaz és hamis, a fontos és lényegtelen, a sürgős és a halasztható dolgok között. A bölcsesség látszata azoknál van meg, akik sokat beszélnek, de nem mondanak semmit. A hangzatos beszédet nem követi cselekedet, életváltozás. Mi az oka, hogy olyan sokan a látszatkereszténység zsákutcájában vesztegelnek? Nem veszik komolyan, amit Isten mond az emberről. Kérd az Urat, hogy mutassa meg, mi életedben színjáték, képmutatás, látszat. Irtsd ki, ami látszat, ami nem tőle való!

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?