2018. március 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hatalmat Ő adja tanítványainak

Igehely: Lk 10:17-20; Kulcsige: Lk 10:19 „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.”

Az istenfiúsággal nemcsak méltóság, hanem hatalom is együtt jár. Mert, akik befogadják Jézus Krisztust az életükbe, azok hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekeinek neveztessenek. A tanítványokat Jézus erővel ruházta fel a szolgálatra. Másképpen nem lehetne eredményesen végezni ezt a munkát. Nekünk is szól ezen a reggelen Isten üzenete: „Íme, hatalmat adtam nektek... hogy semmi se árthasson nektek.” Ez az ígéret nem azt jelentette, hogy nem kell szenvedniük a Jézus nevéért. Viszont oly módon semmi és senki sem árthat nekik, hogy elválassza őket Isten szeretetétől. A tanítványok már akkor tapasztalhatták, hogy ők egy győztes csapatba vannak, mivel Jézus Krisztus a vezérük és a megbízójuk. Krisztus által mi is hatalmat és erőt kapunk a megbízásunk teljesítéséhez, a szolgálathoz, a lelki harchoz, ezért győzedelmeskedhetünk. Egy győztes Úrhoz, és egy győztes csapathoz tartozunk. Küldetésünk teljesítése alatt és a szolgálat közben, teljes védelmet élvezhetünk. Ez érvényes számodra is, ha már Krisztus uralma alatt vagy, mert csak azok tapasztalhatják ezt az isteni védelmet és oltalmat. Elismered, hogy ez erő nélkül nem lennél képes szolgálni?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Légy példa a bálványok elhagyásában!

Igehely: 1Thessz 1:7-10

Keresztyén országban elítélendő a bálvány és annak imádata. A következő kérdésre: „Ön bálványimádó-e, van-e bálványa?”– a legtöbben szemrebbenés nélkül rávágnák: „Nem! Nincs!” Ha viszont arról beszélnénk, hogy egyesek úgy istenítenek, imádnak, rajonganak körül ma is bizonyos tárgyakat, dolgokat, szokásokat, személyeket, mint annak idején a bálványimádók, az sokakat megsértene.

A hívők megtértek a bálványoktól az Istenhez, és Őt szolgálják. Mi a helyzet a többi hamis imádattal? Kihez, mihez ragaszkodik a szívünk? A rajongás kísértése személyek, emberi csoportok, zene, tárgyak, könyvek, szokások, a múlt iránt, a túlzott ragaszkodás, előfordulhat-e a hívő életében is? Igen!

Légy példa a bálványok elhagyásában! Mi nem alkotunk, nem éljenzünk, táplálunk, tartunk fenn bálványokat, és nem ragaszkodunk bálványokhoz. A mi megtartónk Isten, segítségünk az Úr, reménységünk Jézus Krisztus. Életünk részleteit bízzuk az Úr kezére, és Hozzá ragaszkodjunk mindenek felett.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:40–45 Kulcsige: Mk 1:40 „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz.”

Abban a korban a lepra az egyik legelterjedtebb és legfélelmetesebb betegség volt. Az Ószövetségben ez nemcsak testi, fizikai betegség volt: a leprás ember rituálisan tisztátalanná vált, ami társadalmi következményekkel is járt. Családjától és lakhelyétől elválasztva tulajdonképpen egy élőhalott volt, és az élet áldásaitól távol esett. Ezért könyörgött Jézusnak, hogy tisztítsa meg: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Ez a kérés bizalma teljességéről, ugyanakkor alázatáról is szól: „Tudom, hogy van hatalmad megtisztítani, de nem követelőzöm.