Igehely: 2Kor 5:11-15; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”
A gyökeres megtérés, újjászületés teljes változást hoz az ember életében. Így történt ez velem is, amikor új életet nyertem Krisztusban. Az új élet Krisztus halála és föltámadása által valósul meg, amikor vele eggyé válunk. Az Ő halála pedig kimondottan az irántunk való szeretete miatt történt, hisz azért halt meg értünk, mert szeretett bennünket. Ahogyan az Ő szeretete irányt szabott földi életének, ugyanez kell történjen velünk is. Halálában és föltámadásában eggyé váltunk vele. Ezért az Ő szeretete dolgozni kezdett életünkben, és így kell ennek folytatódnia bennünk. Viszont, ahogyan ketten nem vezethetnek egy autót, együtt fogva a kormánykereket, épp úgy nem irányíthatom én is, meg Ő is egyszerre az életem. Amíg akaratom szerint éltem, én irányítottam az életem, de az új életben fel kellett ezt adnom, mert nem illik már hozzám. Életem teljesen Rá bíztam. Testvéreim, vettük-e már vissza a kormányt az Ő kezéből? Tettük-e a magunk akaratát? Valljuk be, hogy volt ilyen, de hagyjunk föl ezzel, kérjünk bocsánatot, bánjuk meg, és engedjük át életünk irányítását az Ő szeretetének!
Tóth Zoltán
Egy nagymama, egy édesanya és egy fiú hite
Igehely: 2Tim 1:1-7
Ebben a rövid szakaszban több személynevet is olvastunk. Azon túl, hogy közös vér folyt bennük, valami még összekötötte őket. Közös kincsük a hit volt, amivel semmi más nem ér fel. A hit hallásból van, azaz Isten beszédének hallgatása által. Bár itt egy családról hallunk, ahol anyáról gyermekre „szállt a hit”, mégis azt kell mondanunk, hogy a hitre jutás minden esetben egy személyes átélés, s ezért nem örökölhető meg. A hit igazságait viszont át lehet adni generációkon át. Ha ezt megértjük és gyakoroljuk, megtapasztalhatjuk mi is azt, ami ebben a családban történt. Nemcsak az apáknak, de az anyáknak is arra kell törekedniük, hogy a hitigazságokat továbbadják gyermekeiknek. Adjon az Úr családjainkban istenfélő apákat és anyákat, ez legyen a mai imatémánk. Azért is imádkozzunk még, hogy hitünk hitelessége legyen megpecsételve a fölénk rendelt tekintélyek elfogadása és tisztelete által.
Tóth Zoltán
