2018. június 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok!

Igehely: Mk 10:35-45; Kulcsige: Mk 10:43 „De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.”

Zebedeus fiai kéréssel fordulnak a Mesterhez. Jézus válaszában azt mondja Jakabnak és Jánosnak, hogy: „Nem tudjátok, mit kértek.” Mivel kérésük az volt, hogy a mennyei dicsőségben egyikük Jézus jobb, másikuk pedig bal keze felől ülhessen, a Mester szembesíti őket a számukra Isten által kijelölt úttal, amely a dicsőségbe vezet.

Imádságainkban sok kéréssel fordulunk nap mint nap az Úrhoz. Vannak kívánságaink, amire az Úr a Jakab és János kéréséhez hasonlóan rámondhatja: „nem tudjátok, mit kértek”, mivel azok közül a kérések közül sok nem válna a javunkra. Az ilyen imákat nem hallgatja meg az Úr. Tudsz-e hálát adni ezért is az Úrnak? Vagy zugolódó vagy, nem érted, miért nem hallgat meg? Erre most itt a válasz. Mivel az Úr ismeri a szívnek indulatait, a tanítványok figyelmét az isteni rangsorra fordítja, ami az e világinak pontosan a fordítottja. Jézus mondja: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!” (43-44 vers). Kész vagy-e ezt felvállalni az Úrért?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

József: a testvérek adták el, de az Úr küldte

Igehely: 1Móz 45:1-15

József számára keserves tapasztalat volt, amikor saját testvérei irigységből meg akarták gyilkolni, majd végül eladták rabszolgának. Felfoghatatlannak tűnt számára ez az eljárás, és valószínű azt sem volt könnyű megérteni, hogy az Isten miért engedett meg ilyen igazságtalanságot vele szemben. Hosszú éveknek kellet eltelnie, amíg József számára világossá vált Isten terve. Ő mindent tud, és sokkal jobbat tervez számunka, mint amit mi valaha kigondolhatnánk. Ha nem is könnyű kivárni a helyzet megoldását, főleg a nehéz időkben, mégis megéri. Milyen lett volna József sorsa, ha fellázad Isten ellen a megpróbáltatások ideje alatt? Amikor sorsod nehézzé válik, amikor nem érted, miért történik veled az, ami történik, mit teszel? Panaszkodsz, fellázadsz az Úr ellen? „Jó csendben várni az Úr szabadítására” (JSir 3:26). József a bosszúállásra sem gondolt, hogy most testvérei megfizethetnek bűnükért, hanem bátorította őket és segítségét kínálta fel nekik. Nem neheztelt testvéreire, hanem öleléssel és csókkal fogadta. Kérjük az Urat, adja nekünk is ezt a lelkületet.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?