2018. június 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Alázattal és bűnbánattal közeledhetünk csak az Istenhez

Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére? Rövid gondolkodás után erre a második kérdésére azt válaszoltam, hogy azért, mert nem mindegy, hogyan közeledik az ember Őhozzá. Sokan helytelenül gyakorolják az Istenhez való közeledést, és csodálkoznak azon, hogy ők nem élik át azt, amiről mások olyan meggyőzően beszélnek. Az alázat és az őszinte bűnbánat az egyik feltétele annak, hogy megtapasztaljuk az Isten közelségét. A gőg és a mások bűnének az emlegetése távol tart bennünket Istentől. Sokan szeretnének megszabadulni bűneiktől, de soha nem képesek bevallani őszintén azokat. Ehhez alázat kell, de aki ezt vállalja, az meg fogja tapasztalni azt, hogy az Isten felmagasztalja őt. Tedd próbára most ezen a területen az Istent!

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés Agrippa király előtt

Igehely: ApCsel 26:19-32

Pál apostol Agrippa király, és Fesztusz helytartó előtt áll, szól hitéről, a feltámadás, az örökélet reménységéről. Valamint lehetősége nyílik újra elmondani a damaszkuszi úton történteket. Pál apostol védőbeszéde inkább egy misszió jellegű igehirdetés, ahol összefoglalja, hogy Izráel népének minden reménye, Mózes törvénye, a próféciák, a Messiás eljövetele, az Úr Jézus Krisztus halálában és feltámadásában teljesedik be. Ezért kellett Pálnak szenvedni, és vállalni a nagytanács előtt a kihallgatást. Pál apostol nem tartozott a feltámadás tanúi közé. De ő a feltámadás tanújának tartotta magát, a damaszkuszi úton történtek miatt.

Hívő életünk paradoxonja, hogy a fölfelé vezető út az alázat völgyén megy át. A megtért, hívő ember jellemvonásai: az alázat, szerénység, kedvesség. Isten az alázatos gyermekeinek ad kegyelmet. Az alázat nem azt jelenti, hogy engedjem magam földbe taposni, elhallgattatni. Sőt ha tudom, hogy jó úton járok, és egy téves tannal ütközöm, kötelességem bátran kiállni a hitért. Mert erről szól az én elhívásom: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16:15)

Védjük meg magunkat, és azt, amit bennünk a Szentlélek elhelyezett, az Isten országát.

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?