Igehely: Filem 1:1-25; Kulcsige: Filem 1:12 „Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet.”
Egyik legkedvesebb gyermekkori élményem közé tartozik az a megfigyelés, ahogyan az ereszünk alatt fészkelő fecskék gondoskodtak kicsinyeikről. Kezdve attól a perctől, hogy megszülettek, egészen addig, amíg kirepültek a fészekből. A Filemonhoz írt levél egy szökött rabszolga történetét írja le, aki megtérése után visszatér keresztyén gazdájához. Példamutató számunkra, ahogyan Pál apostol gondoskodik arról, hogy Onézimoszt Filemon testvérként fogadjon vissza. Ennek érdekében:
- vállalja az áldozatot, hogy megírja ezt a levelet, és amivel Onézimosz megkárosította Filemont, azzal ő majd kárpótolja (18).
- imádkozik értük és hálás Istennek mindkettőjükért.
- kész lemondani a neki járó szolgálatról, annak érdekében, hogy Filemon szabad akarata csorbát ne szenvedjen (13-14).
- Jézus Krisztus kegyelmére bízza mindkettőjük lelkét, abban a reményben, hogy majd találkoznak. Te kész vagy-e így gondoskodni a rád bízottakról?
Balogh Gábor
Ő hosszan vár, de meg is kegyelmez
Igehely: Ézs 30:18-26
Az élet maga mind többet követel és nem csendesednek, nem ritkulnak a napi tennivalók. Megfáradunk és hanyagolni kezdjük az Istennel való kapcsolatunkat. Izráel népének, Istennel helyreállított kapcsolata megmutatkozik minden területen. Meglátszik az áldás a mezők bőséges termésében, a nyáj, az álatok szaporodásában. (23) A gazdag esők Isten áldásának következménye. Isten áldása pedig a rendezett kapcsolat, az Ő hozzá való visszatérés következménye. Igen, Isten várja az övéit. Várta akkor is abban az időkorszakban, és várja ma is a modern korszakban. Hosszan vár a mi Atyánk, és nem fogyott meg türelme. Azért vár, hogy megkegyelmezzen. Azért hív, hogy fogadni tudjon. Azért hallgat, és nem ítél, hogy szeretetét és irgalmát kimutathassa. (18)
Szakítsunk időt Istenünkkel való kapcsolatunk ápolására.
„Borulj hát térdre, adj hálát érte. Mert keze téged mindennap áld! Benne az élted boldog lett végre, Ő eljött érted és megtalált.”
Mucsi Bálint János
