2018. június 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Ha kell meg is fenyítem szeretetteljesen fiamat

Igehely: 2Sám 7:1-14; Kulcsige: 2Sám 7:14 „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal.”

A fenyítés szó igen érdekes és sokszor félreértelmezett kifejezés. A görög paidei szóból származik, amiből a pedagógia szavunk is. Jelentése elsősorban tanítás, nevelés, fegyelmezés és a hibák kijavítása céljából. Mindez annak érdekében történik, hogy az illető érjen, erősödjön és helyesen növekedjen. Isten nevelési módszeréhez hozzátartozik a szeretetteljes fenyítés. Egy lelkész testvérem mondotta: Istennek a haragja is szeretetből fakad, az embernek a szeretetében is helyet kaphat a harag. Az ember bármilyen jóindulata mellett is tévedhet, és tehet olyan dolgot, amely nem egyezik Isten akaratával. Ez történt Dáviddal is, amikor templomot akart építeni Istennek. Először még Nátán, a próféta is helyeselte az ötletet (3). Isten azonban nagy szeretettel és gyengéden, de ugyanakkor határozottan meggyőzi, hogy ezt nem ő, hanem fia, Salamon fogja megtenni (13). Isten az ő számára is ígéretet tesz arra nézve, hogy megerősíti trónját, de ha bűnt követ el, őt is megfenyíti (14). Isten ma sem változik, ha gyermeke vagy téged is szeretetteljesen fenyít. Te hogyan fogadod Isten fenyítését?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő tűzbe visz, de ki is menekít

Igehely: Dán 3:14-30

Egy ókori történetet olvasunk az előírt igehelyen. Gyermekkorom egyik megcsodált bibliai története, a három ifjú. Mindig csodálkozásra meresztett szemekkel hallgattam, illetve olvastam történetüket. Elképzeltem az óriási szobrot, elképzeltem az égő kemencét, és elképzeltem a három ifjút, akik győztek a gonosz királlyal szemben.

Amikor a hit és a gyakorlati, nagy betűs élet, ütközik egymással, az az igazi próbája a hívő embernek. Sok esetben a kitartó hit, az Istenben vetett bizalom, olyan, mint a viharban hajladozó fa. Hajladozik a csapások alatt, de nem törik meg, és amikor elmúlik a vihar, újra fölegyenesedik, újra fölfelé nyúlnak ágai, mint imára emelt kezek.

Drága olvasóm, úgy ahogyan mondta a három ifjú: „De ha nem tenné is…” (Dán 3:18) egy ilyen fenntartás nélküli hitet vár el tőlünk a mi Atyánk. El tudom fogadni az Atya döntését akkor is, ha késik, és már a csüggedés kerülget helyzetem miatt?

Tudom-e tiszta szívvel mondani, mint a három ifjú: „De ha nem tenné is…” én akkor is hiszek benned ó Uram?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?