2018. június 2., szombat

DÉLELŐTT | 
Néha fájdalmas tud lenni a szeretet is

Igehely: Gal 4:12-20; Kulcsige: Gal 4:16 „Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?”

Első ottléte alatt, Pált testi erőtlenség sújtott Galáciában. Ez azonban nem vált hátrányára a missziónak, mert Isten felhasználta ezt a helyzetet, hogy áldásait kiárassza. A hirdetett Igét az emberek örömmel fogadták. A Jézus Krisztusban való hit által elnyerték bűneik bocsánatát. Fellángolt bennük az Úr iránti első szeretet tüze. Átélted-e már te is ezt a csodálatos változást? Megtapasztaltad-e már az első szeretet tüzét?

Bizonyos idő elmúltával, az apostol szeretettől indíttatva levelet ír a galatáknak. Azt nehezményezi, hogy nincs meg bennük az a ragaszkodó szeretet, amit megtérésükkor, az első időszakban átéltek. Ez az igazság fájdalmat okozott a galatáknak. Az Úr lát bennünket is. Megkérdez, hogy megvan-e a szívünkben az első szeretet? Vagy az évek során, a galatákhoz hasonlóan, valahol elveszítettük? Ezzel a ténnyel szembesülni fájdalmas dolog lehet, de Urunk szeretetből teszi. Ha hasonló helyzetben vagy, add át neki újra életed, hogy megtaláld nála az elveszett első szeretetet. Kész vagy most erre?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Áldásváró nemzedékek

Igehely: Zsid 11:8-16

Sokféle áldásai vannak a mi Istenünknek. Az Ószövetség idejében élők is sok áldást kaptak az Úrtól, még pedig olyanokat is, amelyekről azt gondolták, hogy az már nem is lehetséges. Ábrahám és felesége, Sára olyan korban kapták meg a megígért gyermeket, Izsákot, amikor nem is számítottak rá. Az Ige viszont azt is mondja, hogy van Istennek olyan áldása is az övéi számára, amit még nem kaptak meg. Vártak egy hazát, de nem földi hazára gondoltak, hanem mennyeire, olyanra, amit maga az Úr készített. A mennyei otthon áldására ma is várakozik a megváltottak serege. Látsz úgy hitszemeiddel, mint elődeink láttak, és reméltek? Vársz olyan hittel, mint ahogy ők is várakoztak? Pál apostol azt mondja: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk” (Fil 3:20). Ezért várakozunk mi is a mennyei otthon áldására, tudva azt, hogy odatartozunk, az a mi igazi hazánk. Itt a földön csak vándorok vagyunk, soha se felejtsük el tehát, hogy kik vagyunk és hová tartozunk.

Kérjük az Urat, hogy ebben a várakozásban őrizzen meg bennünket, legyünk kitartók mindvégig, tudva azt, hogy földi életünk végén igazi hazánk lesz Megváltónkkal együtt.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.