Igehely: Jón 4:1-11; Kulcsige: Jón 4:2 „Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.”
Ma, amikor kilépsz az ajtódon, és találkozni fogsz a bűn miatt mélyre süllyedt emberekkel, természetes reakcióid az ítélkezés irányába fognak sodorni. Undor, lenézés, megbélyegzés… Ma az emberek jó része felkarolja, befogadja az utca csapzott kóbor állatait, de képtelen megszánni bajba jutott embertársait. Ez nem normális! Nem normális az új ember természetére nézve! A kis ember annak örül, amikor magánál törpébbet lát. A bűnös ember is akkor örül, ha magánál bűnösebbet lát, mert ujjal tud mutatni rá, hogy hárítsa saját szégyenét.
Az új ember irgalmas, kegyelmes, mert átélte Isten mélybenyúló, szerető kezének szabadítását. Az új embernek nem kell takargatnia szégyenét, mert a Bárány vére már elfedezte azt. Az új ember képes segíteni a mélyben levőkön. A mélybe nyúlt le Isten mentő karja Jónásért, de ő inkább szánta a kiszáradt növényt, mint pusztulásra ítélt embertársait.
Téged kiemelt-e már Isten a mélyből? Újjá vagy-e teremtve? Hogy állsz az ítélkezéssel? Hát az irgalommal és kegyelemmel? Ne felejtsd, Isten ma sem akarja a bűnös halálát, hanem életet kínál, mert szeret! Ma ki számára leszel az irgalom embere? Éld ma új életed Krisztus példája szerint!
Győrfi Elek Tóbiás
Bátorító jelenlét a viharban
Igehely: ApCsel 20:12-25
Egyik percben napsütés, másikban már esőfelhők okozta félhomály, viharos sötétség, feszültség, bizonytalanság, félelem. Átélték ezt nemcsak tengeri utazók, hanem még a hit emberei is újból és újból. Szűkös idők, kimerültség, tartós sötétség az, amelyben a lélek kinyitja az ajtót a segítség előtt. De bárki előtt kinyitod az ajtód a bajban, vagy csak az egyetlen biztos segítő előtt?
Pál azon a sötét és viharos éjszakán Isten szolgájával találkozott, aki őt biztosította életben maradásukról. A vihar nem szakít el Istentől! Eddig nem így tudtad? Mától várd a viharban megszólaló szelíd hangot. Mert Ő megszólal, csak hívd, kérd, várd!
Ha jelenléte megerősíti életed, hited, akkor bátorító szolgálatra hív. Ne tartsd meg magadnak ezt a felemelő élményt, hanem erősítsd a veled egy hajóban evezőket!
Találkozott veled ma Isten? Megerősített? Légy hálás, és láss túl a viharon!
Nézz szét, kit kell ma bátorítanod azok közül, akik veled tartanak? Ne mulaszd el!
Győrfi Elek Tóbiás
