2018. január 7., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Istentől származik

Igehely: Lk 3:23-38; Kulcsige: Lk 3:38 „Ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.”

A nemzetségi táblázatok nem nagyon népszerűek, pedig minden egyes nemzetségtáblázatnak megvan a jelentősége és fontossága. Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte nyilvános szolgálatát, akárcsak más jelentős ószövetségi személyek, mint például József vagy Dávid (lásd 1Móz 41:46; 2Sám 5:4).

Mátéhoz hasonlóan Lukács is közli Jézus nemzetségi táblázatát, de Lukács evangélista sajátos céljának megfelelően ez a táblázat eltér a Máté szerintitől. Az első különbség az, hogy Lukács (görög szokás szerint) visszafelé halad a történelemben, a másik pedig az, hogy Máté csak Ábrahámig követi a származási vonalat – mert az ő szemében Jézus Izráel Messiása –, Lukács viszont Ábrahámon túl Ádámig, mert ő az egész emberiség Megváltóját mutatja be Jézusban. Krisztus Jézus Istentől származik, és az egész világ számára adatott.

Érdemes megfigyelni azt is, hogy mindkét táblázat a hetes beosztás szerint készült, de Máté evangéliumában három nagy korszakon belül kétszer-kétszer hét ős szerepel, Lukács evangéliumában viszont Ábrahámtól Ádámig háromszor hét, Izsáktól Dávidig kétszer hét, Nátántól Sealtielig és Zerubbábeltől Jézusig ismét háromszor-háromszor hét, összesen tizenegyszer hét ős szerepel. Józseftől Dávidig alig van egyezés, innen Ábrahámig alig van eltérés a Máté és Lukács szerinti nemzetségtáblázat között.

A nemzetségi táblázat, amely Jézust emberi származása szerint mutatja be, a 22. versbeli isteni szózathoz kapcsolódik, amelyben az Atya Jézust az Ő szeretett Fiának (nagy kezdőbetűvel) nevezi, akiben gyönyörködik. Az első Ádámot is nevezhetjük Isten fiának (kis kezdőbetűvel) a teremtés által, így rajta keresztül az istenfiúság részese volt az egész emberiség is. Ámde Ádám eljátszotta ezt a kiváltságot: majd csak a „második Ádám”, Krisztus szerezte vissza a lehetőséget az egész bűnbeesett emberiségnek, kereszthalála által. Ezért beszédes számunkra az, hogy a nemzetségi táblázat élén nem Ádám, hanem Jézus neve áll, mert nem adatott nekünk más név, amely által meg kell tartatnunk.

Örömmel olvasod-e végig a bibliai nemzetségi táblázatokat, vagy gyorsan átfutsz rajtuk, netalán átugrod őket? Tudod-e, hogy Isten igéjében nincs semmi felesleges? Megértetted-e, hogy Jézus nemzetségi táblázata velünk vállalt szolidaritását mutatja be?

Horváth Ferenc

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy képesek legyünk bölcsen számlálni napjainkat! – Zsolt 90:1-2. 10-12

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A kiválasztottak gyülekezete – Ef 1:1-14 (Aranymondás: Ef 1:4)

DÉLUTÁN | 

Igémet adom a szádba

Igehely: Jer 1:4-19

Nincs annál csodálatosabb a hívő ember életében, mint amikor Isten olyan közel jön hozzá, hogy kezét kinyújtva megérinti száját és azt mondja: „Én most a szádba adom igéimet!” Jeremiással ez történt. S ha nem is fizikálisan, és ha nem is pontosan így, de velünk is ez történik, amikor Urunkkal, Jézus Krisztussal járunk. Szavai, igéi annyira betöltik szívünket, hogy a szánk is megnyílik, nem tudjuk elhallgatni üzeneteit (ApCsel 4:20).

Jeremiás elhívásának története a kiindulópontja a következő hét délutáni áhítatainak, melyek során Isten igéjének életünkben betöltött szerepéről olvasunk és gondolkodunk.

De miért is tartjuk olyan nagynak, fontosnak a Bibliát, az Isten igéjét? Éppen azért, mert az az Istené. A ma olvasott ige nagyon hangsúlyozottan szól erről. Isten áll az elhívás mögött és igéi mögött. Isten, aki az idők fölött áll. Figyeljük meg az időbeliséget jelző szavakat: „mielőtt” - „most... a mai napon” - „beteljesítem... idehívom... indulj, hirdesd... harcolni fognak... veled leszek... majd megmentelek.”Jeremiás személyes életében Isten volt a múlt, Ő cselekszik most, és ő formálja a jövőt is.

Az Ige azért volt fontos az Ószövetségi időkben és azért fontos ma is, mert az az örökkévaló Isten szava. Jézus Krisztus – az idők teljességén testté lett Ige is az Övé. Az én életemben is Ő cselekszik – Ő a múlt, a jelen és a jövő. Meggyőződésem, hogy az Ige körül forog az egész világ, a történelem.

Hadd kérdezzem kedves testvérem, milyen szerepet tölt be Isten igéje a te életedben? Valamikor régen így válaszoltam egy ilyen kérdésre – s örülök, hogy azóta is ugyanígy érezhetek:

AZ IGE RABJA / beszédeid már végleg / velem maradnak / elmúlhat ég és föld / változhat minden változó / elhagyhat testem is / ? földből való ? / de szavaid velem maradnak / most már az Ige rabja lettem / önként és örömmel múlik tovább az elmúlandó / de megmarad mi változatlan / s a szívem Tiéd örökre (HG, 1980)

Ha esetleg azzal védekeznél, hogy neked nem adta szádba az Úr az igét, mint Jeremiásnak, akkor azt tanácsolom, hogy vedd a kezedbe legalább és olvasd. Örülj annak, hogy másokkal már leíratta. Ott lehet a kezedben. A kézben tartott és olvasott Ige a szívbe juthat, sőt, azután az ajkunkra is. A sorrend körülbelül ez. Hol tart az Ige az életedben?

Herjeczki Géza

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.