Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:45 „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
Amit eszel, azzá leszel mondta Hippokratész az ókori tudós doktor, bátorítva az egészséges étkezésre. Ha ennyire nem mindegy, hogy mivel töltjük meg a gyomrunkat, mennyivel inkább nem mindegy, hogy mivel töltjük meg a szívünket. Sokan vannak, akik az előbbire helyeznek nagy hangsúlyt, az utóbbira viszont szinte semmit (Péld 4:23).
Jézus a gyümölcsfa példájával azt illusztrálja, hogy alapjában csak két féle szív létezik: jó és romlott. Tehát a szív állapotától függ, hogy milyen kincsekkel van megtöltve az, mert a csalárd szív (Jer 17:9) vonzódik a gonosz kincsek után, de a megváltozott szív (Ez 36:26-27) csak a jó kincseket fogadja magába.
Nincs jobb kincs a szívünk számára, mint maga Jézus és az Ő igéje, ami képes megváltoztatni a szívünket és gyümölcsözővé tenni az életünket, hogy amikor jönnek az „árvizek” mozdíthatatlanul megmaradjon törékeny cserépedény életünk (2Kor 4:6-7).
Megváltozott már a szíved? Jó vagy gonosz kincseket raktároz a szíved?
Dézsi István
Csodálatos megtérés
Igehely: Zsolt 126
Minden megtéréstörténet egy csoda. Minden olyan esemény, amikor valaki Isten gyermekévé lesz, megmagyarázhatatlan. Ha hallunk ilyen bizonyságtételt, azt kell mondanunk, hogy a történetben sok minden logikus, felfogható, talán saját tapasztalatainkkal egyező (a bűn nyomasztó érzése, összetöretés, megvallás, felszabadulás, öröm, stb.). De ami közben történt, azt nem lehet csupán ésszel megragadni. Mert közben egy új élet született. És ha csodaként éljük meg azt, hogy egy kisgyermek megszületik, akkor mennyivel nagyobb csoda az, hogy egy bűnös ember újjászületik! Amikor el tudod mondani, hogy az Úr Jézus szeretete kiragadott a bűn uralmából, és átvitt az Ő országába, és megmentett a bűneid következményétől is, örök életed van!
Én ezt egy kollégiumi szobában éltem át, amikor kétfelé sántikálásomból elegem lett, és leborultam az Úr elé, és végérvényesen letettem az életemet a kezébe. Persze, hogy megtelt a szám nevetéssel! Sőt most is, mikor visszaemlékezem. Neked van okod az örömre?
Lisztes Tibor
