2018. február 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Örök vita ez, de szükséges vita?

Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:46 „Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb.”

A tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb köztük. Itt még nem tudták igazán, hogy milyen egy szolgáló vezető. Az ókori zsidó társadalomban igen fontos volt a társadalmi státusz. A bennük levő nagyravágyás váltotta ki tehát bennük a vitát. Jézus Krisztus ismerte a szívüket, és tudta, hogy mi foglalkoztatja őket. Válaszul a Mester egy gyermeket állított eléjük, mondván, hogy az a nagy, aki kész befogadni, szolgálni egy ilyen kicsinek, magatehetetlennek, kirekesztettnek. Isten országában az a nagy, aki megalázkodva szolgál másoknak. Hiszen ezt tette Jézus is. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 10:45)

Hamarosan a tanítványok is megtudták, hogy a vezetés nem más, mint alázatos szolgálat annak érdekében, hogy mások is megismerjék és befogadják Krisztust. “Az igazi nagyság és az igazi vezetés nem azáltal érhető el, hogy az embereket saját szolgálatunkra késztetjük, hanem azáltal, hogy önzetlen szolgálatban nekik adjuk magunkat. Ez pedig sohasem történik áldozat nélkül...” (J. Oswald Sanders).

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Tökéletes közbenjáró

Igehely: 1Tim 2:3-6

A közbenjáró az a személy, aki mond vagy tesz valamit mások érdekében, a mások javára. Jézus Krisztus az egyetlen, tökéletes közbenjáró Isten és emberek között az üdvösség elnyerésének érdekében. Ő az, aki meg tud szabadítani a bűn rabságából, annak minden következményétől, és aki a benne hívőt megáldja örök élettel. Figyeljünk meg három állítást, ami ennek az alapját képezi:

1. Jézus Krisztus azt állította, hogy Ő az egyetlen út, amely az Istenhez és az üdvösséghez vezet. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6).

2. A Szentírás azt állítja, hogy Jézus Krisztus az Ő halála által kifizette a bűneinkért járó büntetést. „Mert amikor még erőtelenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus érettünk, istentelenekért” (Róm 5:6).

3. Jézus Krisztus követői azt állítják, hogy Ő feltámadt a halálból. „Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról” (ApCsel 4:33). A megdicsőült Jézus Krisztus, aki az Atya jobbján van, esedezik, közbenjár érettünk.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?