2018. február 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Akvila és Priszcilla

Igehely: ApCsel 18:2-3.26; Kulcsige: ApCsel 18:26 „Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.”

Nem tudjuk, hogy Akvilának és Priszcillának voltak-e gyermekei. Ami azonban megfigyelhető, hogy mindketten Istennek odaszánt életűek voltak. Ez a család Korintusba költözött, mert Rómából kitiltották a zsidókat. Befogadták Pál apostolt lakásukba, és mivel sátorkészítők voltak ők is, mint Pál, ezért együtt is dolgoztak. Azt is tudjuk, hogy a lelki munka területén is segítettek az apostolnak. Ez a házaspár tanítható volt, és készek voltak szolgálni az evangélium terjesztésében. Amikor az apostolnak el kellett hagynia Efezus városát, a házaspár helyben maradt, mert a missziónak szüksége volt rá. Később egy Apollós nevű ember érkezett a városba, akit Akvila és Priszcilla maguk mellé vettek, hogy „még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.”

Isten ma is használni akarja a családokat az evangélium terjesztésében. Minden személy számára külön terve van. Ha nem ismerted még fel tennivalódat a lelki munkában, itt az ideje, hogy kérd Isten vezetését, hogy szolgáló személy lehess. Milyen szolgálati feladattal bízott meg Isten titeket, mint családot? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy még hatásosabban végezhessétek ezt a szolgálatot?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Az együtt járás feltétele

Igehely: Ám 3:3

Az Úr kegyelemből választotta ki Izrael népét, hogy Övé legyen: „csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül” (3:2). Ennek ellenére a nép rendszeresen elpártolt Istentől, sőt ellensége lett, mivel idegen istent imádott.

Lehet-e így együtt járni egy úton? Az Úr egy irányba, a nép ellenkező irányba? Ha nem egyeztek meg a részletekben tudnak-e együtt járni? Ha megegyeztek, miért nem tartja magát mindkét fél az egyezséghez? És itt nem lehet az Urat hibáztatni. Ő mindig tartotta ígéretét, elment a végsőkig, otthagyta a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egy elveszettet, hosszan tűr.

Magamra ismerek ebben a vele is meg nem is leírásban? Az Úr mindig az egyenes úton halad. Egyezzek, béküljek meg Vele, és társuljak Hozzá. Ez az együtt járás feltétele.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?