Igehely: 1Móz 18:1-15; Kulcsige: 1Móz 18:9 „Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban.”
Lehet, benned is felmerült már az a gondolat, hogy milyen jó lenne tudni, mi történik veled vagy a családoddal a jövőben! Ebben az életben előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, aminek a kimenetelét jó lenne előre tudni. Amíg jó és pozitív dolgokat lát az ember, addig minden rendben van, de nem lenne jó előre tudni például a családra váró tragédiákról, és egyéb szomorú esetekről. Bátorítson ma bennünket a tudat, hogy Isten kezében van az életünk.
Ábrahámot Isten egy felszólítással és egy ígérettel indította útnak. Azonban a “nagy néppé teszlek téged” isteni kijelentés, csak úgy valósulhat meg, ha megszületik a megígért gyermek.
Ábrahám sátorlakó volt. (1Móz 14:13) Egy nap három idegen érkezett hozzá, akiket vendégül látott. A vendégszeretethez hozzátartozott az alázatos hívogatás, lábmosás és étellel való kínálgatás, amelyet Sára, a felesége készített el. Példás még az is, ahogyan Ábrahám idős kora ellenére a vendégek elé futott és a földre borult. “A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg” (Zsid 13:2).
Isten nem feledkezett meg Ábrahámról és Sáráról, mert kijelentette, hogy nagy áldásban lesz részük. Valószínűleg Ábrahám akkor ismerhette fel a küldötteket, amikor azok Sáráról érdeklődtek. „Hol van Sára, a feleséged?” Nem azért kérdezték, mintha nem tudták volna, hogy hol van. Isten sohasem önmagáért kérdez, hanem azért, hogy mi magunk mondjuk ki azt, ami bennünk van, és lássuk meg reá utaltságunkat minden körülmények között.
Isten mindig látja azt, hogy kinek milyen gondolata támad az Ő ígérete kapcsán: hitetlenség vagy hit. Ezért az Úr megkérdezte Ábrahámot, hogy miért nevetett Sára, mindezt azért, hogy ismerjen saját hitetlenségére. Ma, amikor lehet nehéznek tűnő, megoldatlannak látszó körülmények között vagytok, mint család, bátorítson Isten üzenete, hogy számára nincs semmi lehetetlen!
Mit jelent személyesen számodra, illetve családod számára az a tudat, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen?
Tóth Róbert
Adjunk hálát a hívő családokért! – Zsolt 128:1-6
A Krisztusnak otthont adók gyülekezete – Ef 3:14-21 (Aranymondás: Ef 3:16-17)
Isten velünk lakozásának feltételei
Igehely: Jer 7:1-11
Látszólag istenfélő volt a nép: eljártak az Úr házába, leborultak az Úr előtt, beszéltek megszabadulásról. Jeremiás mégis figyelmeztető szavakat kellett hirdessen. Az Úr véleménye más volt, mint a népé: gonoszságot követnek el, Baálnak tömjéneznek, hazugságokkal áltatják magukat. Honnan ez a látási különbség?
A látszat-istenfélelem utálatos az Úr előtt. Ő a szíveket nézi, cselekedeteink, gyakorlatunk igazi indítékát. Nem elég az istentiszteleteken részt venni rendszeresen, a hétköznapi életünk összhangban kell legyen a vasárnapival. Másképp hazugságnak minősül, az első pedig, akit becsapunk az saját magunk.
Valóságos és teljes változásra van szükség. Akkor a tíz parancsolat és a Mózes által adott törvények voltak érvényben, ezek alapján volt a nép megítélve. Senki sem tudta őket maradéktalanul betartani. Eljött az Úr Jézus, meghalt bűneinkért, a megígért Szent Szellem pedig lehetővé teszi, hogy természetünk átváltozzon teljesen, újjászülessen. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és ime: új jött létre.” (2 Kor 5:17)
Meg kell maradni, meggyökerezni, fejlődni az új életben. „Nincs visszaút!”, valljuk énekünkben.
Isten szent, a mennyben csak szentek vannak, a földön pedig a megszentelt bűnösök között lakik Ő. Akik nem csak szájukkal tisztelik Őt, hanem teljes lényükkel.
Az Úr csak a megfelelő helyen lakik. A rablók barlangjában is megjelenik néha, mint figyelmeztető, megmentő, ítélő, de nem lakik ott. Emberkéz alkotta templomokban sem lakik. (ApCsel 17:24) „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.” (Ézs 57:15)
„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)
Kívánjuk és kérjük, engedjük, hogy az Úr tegyen alkalmassá arra, hogy vele lakjunk: „a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk…” (2Kor 3:5,6).
Kisded Ernő