2018. december 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
A fazekas munkában: teremtő Isten

Igehely: Zsolt 102:19-29; Kulcsige: Zsolt 102:26 „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.”

A legtöbb emberrel megtörténik, hogy bajba kerül és nyomorúságos lesz az élete, elcsügged. A 102. Zsoltár írója kiönti panaszát az Úr előtt, minden baját elmondja neki. Aztán felismeréssel és elismeréssel áll az Úr elé. Meg is írja ezeket a következő nemzedékeknek, hogy aki újjá lett teremtve, az dicsérje az Urat.

Isten ma is lenéz az égből és meghallgatja a foglyok sóhajtását, megszabadítja a halálra ítélteket. Isten rajtunk, gyermekein is gyakorolja kegyelmét minden nap. Vannak elvárásai is tőlünk:

- hogy hirdessük az Ő nevét, ahol élünk, ahol összegyűlünk Őt tisztelni

- forduljunk Istenhez, amikor erőnk megtörik

- forduljunk Istenhez, amikor úgy érezzük, hogy napjaink fogytán vannak

- kérjük Istentől, hogy hosszabbítsa meg életünket, ha még nincsenek dolgaink rendezve vele.

Ő, aki a földnek alapot vetett és megalkotta az eget, ugyanaz marad. Bármilyen helyzetben tud segíteni övéin.

Kérjük az Ő oltalmát saját életünkre, utódainkra is, hogy lakhassunk az Ő színe előtt minden nap!

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

Legyetek béketűrők, közel az Úr!

Igehely: Jak 5:8-11

Mi, hívő keresztyének nagy várakozásban élünk: Jézus Krisztust várjuk, aki megígérte, hogy visszajön. Igénk arról beszél, milyen lelkiállapottal kell várjuk az Úr Jézust.

Legyünk béketűrők! Az igazi dolgokra mindig várni kellett türelemmel. Ábrahámnak Izsákra évekig kellett várnia. Mózesnek várnia kellett, hogy szolgálatát teljesíthesse: a népet kivezesse Egyiptomból, majd a pusztán át elvezesse Kánaánig. A Messiás első eljövetelére is várni kellett, de eljött. Isten beváltotta ígéretét, melyet a próféták által mondott. Az Úr Jézus második eljövetele is meg van ígérve, és ez is teljesülni fog. Az Úrnak eljövetele közel van.

Erősítsük meg szívünket! Harcolnunk kell félelmek, hitetlenség, anyagiasság, világiasság, szeretetlenség ellen. Ne hátráljunk meg!

Ne sóhajtozzunk egymás ellen! Hamar megtörténik, hogy testvéreink ellen, vagy körülményeink ellen sóhajtozunk. Amit lehet, és kell, azt változtassuk meg jó irányba, de amit nem, azért imádkozzunk, és kérjük az isteni beavatkozást.

Kövessük a jó példákat! Az Ige a prófétákra és Jóbra hívja fel a figyelmünket, akik az Úr nevében szóltak, sokat tűrtek, de boldogok voltak.

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?