2018. december 22., szombat

DÉLELŐTT | 
Krisztussal uralkodó kiváltságosok

Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:4/c „Ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”

Kiváltság ráébredni a megtévesztettségünkből fakadó állapotunkra. Sátán és szövetségesei a megtévesztés nagymesterei. Az ébresztés a minden hatalommal rendelkező Úr Jézus Krisztus személye és üzenete által történik, Akit a Szentlélek mutat be nekünk. A hamis értékeknek meghalunk, és a bűn okozta szellemi halálból feltámadunk. Járjuk a megszentelődés és a szolgálat útját!

Kiváltság Jézusról hitelesen bizonyságot tenni, az igét engedelmesen élni és hittel hirdetni. Kiváltság nem imádni a fenevadat, sem a képmását, nem viselni az ő bélyegét, hanem a Szentlélek pecsétjét. Kiváltság vértanúhalállal távozni e földről.

Áldást, boldogságot, dicsőséget, kiváltságot, szentséget jelent az előbbiek után testben feltámadni Jézus visszajövetelekor. Kiváltság az ő papjainak lenni, és a földi szenvedések és szolgálatok időszaka után Vele uralkodni ezer esztendeig.

Akik az életükben mindent Jézus mögé utasítottak, Általa, Érte, Vele hervadhatatlan és teljes örökségben és jutalomban részesülnek!

Szeretnél-e ezekben a kiváltságokban részesülni? Tudsz-e indulataidon, magadon és kívánságaidon uralkodni?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Jézus a kezdet és a vég

Igehely: Jel 1:17-18

János apostol látta Jézust, mint követésre érdemes tanítót (Mt 4:21), mint csodatevőt, mint megfeszítettet, mint feltámadottat, és látomásban látta Őt, mint dicsőséges királyt. Ez utóbbi alkalmával János, mint egy halott borult elé. Jézus azt mondta neki, amit földi szolgálata alkalmával is gyakran mondott egy-egy követőjének, segítséget kérőnek: ne félj!

A János vállára tett kéz mellett szóban elhangzó bátorítás következett: Én vagyok az első… Valóban Jézus az első, az élő, az, akire nézve teremtetett minden, a Vagyok. De Jézus volt az első a szolgálatban is úgy a mennyben (Fil 2:6-7), mint a földön (Jn 13:4-5). Ő volt az első a szeretetben is, betöltve a parancsolatokat (Mt 22:37-39). Én vagyok az utolsó – hangzik az újabb érv, bátorítás. Igaz, hogy Jézus földi életében elárulva, elhagyatva, mintegy utolsóként szenvedett a Golgotán, de a világtörténelem eseményeiben, mint dicsőséges Úr mondja ki a világ felett az utolsó szót. Ő az, aki az emberi tapasztalat számára az utolsó megpróbáltatás (a halál) után is ott van, akinél a halál és a pokol kulcsai vannak.

Bátorítson bennünket, hogy ígérete szerint velünk van! (Mt 28:20/b)

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?