2018. augusztus 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten nyugalma

Igehely: Zsid 4:1-16; Kulcsige: Zsid 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”

Miközben a legszebb istentiszteleten vagyunk, a legjobb imaközösséget tartjuk, gondoljunk arra, hogy az igazi ünnep még hátra van. Egyszer bemegyünk Isten nyugalmába, ahol semmi nem hasonlítható ahhoz, amit most ismerünk vagy cselekszünk. A mai igét olvasva úgy érzem, hogy jogos, ha minden alkalom után marad az emberben egy kis hiányérzet. Ezt a hiányérzetet pedig szeretném érezni! Nem, nem a kritika miatt! Nem azért, mert nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna, vagy bármi más jogos vagy jogtalan észrevétel miatt. Hanem azért, mert tudjuk, hogy, amit itt a földön kapunk az csupán kóstoló. A jövendő ígérete. Jó minden vasárnap este hálával lefeküdni azért, amit kaptunk és közben arra gondolni, hogy milyen jó is lesz majd egyszer bemenni Isten nyugalmába! Ha a kóstoló ilyen, milyen lesz a terített asztal? Ezért imádkozok magamra nézve töredelmes szívért. A hívő élet legnagyobb ellensége a saját szívünk keménysége. Ha kemény a szívem, akarok kapaszkodni az Ige szavába: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken”. Úr Jézus, indulj meg erőtlenségemen!

Pethő Albert

DÉLUTÁN | 

Eltemetve és feltámadva Krisztussal

Igehely: Róm 6:3-14

Egy különös kijelentést olvasunk ma az Igéből. Bemerítési felkészítéskor mindig elmondom, hogy a bemerítés nem illem kérdése, bár gyakran hallják ezt a gyülekezet részéről („így illik nékünk”). Illik az idősebbeket előreengedni, illik átadni a helyet a buszon, de bemerítkezni élet és halál kérdése. Pál szerint „a keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba”. A hitvalló bemerítéskor megtörik a bűn hatalma. Jelen van, de nem kell, hogy uralkodjon. Ahogy a katona találkozhat leszerelés után a volt parancsnokával, de a volt parancsnok már nem utasíthatja őt. A parancsnok „uralma” megtört. Miért? Mert a katona leszerelt. A bűn beleszólhat az életünkbe, de nem vagyunk kötelesek engedni neki: „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.” Miért nem kell a bűnnek uralkodni? Mert meghaltam Krisztussal együtt. Ez egy olyan igazság, amit csak hit által lehet megragadni és megérteni. Bár segítene ebben minket ma Isten Szentlelke!

Pethő Albert

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.