Igehely: 2Móz 16:22-30; Kulcsige: 2Móz 16:23 „Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.”
Istent nem kötik a múlt eseményei. Őt nem kötik elvárásaink. Őt csak a saját ígérete köti (4Móz 23:29). Óvakodjunk attól, hogy Istennek egy konkrét korban tett ígéretét a saját szánk íze szerint kiterjesszünk. Isten a pusztában a vándorló népnek ígéretet tett, hogy a nyugalom napján nem kell aggódniuk. Amit előző nap szednek, az elegendő lesz másnap is. Ez csoda volt. Isten tartotta a szavát. Hiszem, hogy a kedves olvasók közül is sokan átélték, hogy a vasárnap megszentelése miatt nem lettek szegényebbek. Diákok átélték, hogy a vasárnap nem hiányzott a vizsga pillanatában. Mások talán azt is átélték, hogy nincs áldás a vasárnapi munkán. Ezzel együtt legyünk őszinték is. Ha vasárnap ér minket baleset és a mentőszolgálat azt üzeni, hogy mindenki pihen, majd hétfőn jönnek értük vagy a súlyosan sérült szerettünkért, akkor igen megijednénk. A falusi élet a maga ritmusában lehetőséget adott a nyugalomnap teljes megszentelésére. A társadalom változásával ez is nagyot változott. Örüljünk, ha mi magunk a hetedik napot megszenteljük és adjunk hálát azokért, akik a hét bármely pillanatában készek segíteni, életet menteni, tüzet oltani, leszakadt vezetéket javítani.
Pethő Albert
A hitetők ítélete
Igehely: Jer 14:13-18
Napjaink nagy kérdése, hogyan kezeljük a prófétaságot. Régi, ószövetségi dolog? Az apostoloknál még működött? Mit kezdjünk az esetleges kellemetlen tapasztalatokkal? Jeremiás is megküzdött ezzel a kérdéssel. Nagyon magára maradt az üzenettel. Mindenki más békességet, nyugalmat, jólétet hirdetett. Jeremiás kortársai azonban hamis próféták voltak. Isten nem hívta és nem küldte őket. Nem adott a szájukba Igét. A saját álmaikat mondták. Erős volt a meggyőződésük, hogy Isten nem hagyja a templomot lerombolni. Mennyire más volt Jeremiás! Megélte Isten elhívását és azt is, hogy fiatal kora ellenére szolgálatba állítja. Félretette a saját indulatait, elképzeléseit. Istenre figyelt és hallotta Isten hangját. Hirdette akkor is, amikor az neki fájdalmat, büntetést, börtönt jelentett. De engedelmessége és hűsége miatt az életét Isten megőrizte. Mennyire más volt a hamis próféták sorsa. Nem csak látták a veszedelmet, hanem az ítélet részesei is lettek.
Uram, segíts hallgatni, hogy ne saját gondolataimat mondjam! Uram, adj bátorságot, ha Igét kaptam, tudjam hűségesen tovább adni!
Pethő Albert
