Igehely: ApCsel 17:16-34; Kulcsige: ApCsel 17:16 „Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.”
Pál apostol az ókori Görögország dicső városában, Athénban járt. Athén a hellenizmus büszke központja, túl volt már a virágkorán Pál napjaiban, mégis lényeges kulturális központ volt világhírű egyetemének köszönhetően is. Épületei és művészi alkotásai is csodálatra méltók voltak. Pál mégsem tudott örvendeni ezeknek. Nem azért, mert műveletlen vagy szűklátókörű lett volna, sőt épp ellenkezőleg, hisz mai szóhasználattal élve Tarzusz és Jeruzsálem egyetemein diplomázott, és Isten gazdagon megáldotta őt értelemmel. Pál mégsem a város szépségére lett figyelmes, hanem az ott folyó bálványimádásra, aminek láttán háborgott a lelke, és elutasította azt. Azonban nem ragad le itt, hanem Jézus Krisztus evangéliumát osztja meg velük. Meg akarja győzni őket, hogy forduljanak el a bálványoktól az élő Istenhez, mert csak Ő méltó a dicsőítésre és magasztalásra. Amikor egy ismeretlen településen vagy, mi ragadja meg leghamarabb a figyelmedet? Mi történik a lelkedben, amikor bálványokat látsz?
Vajda Miklós
Isten Lelke a hívőkben él
Igehely: Jn 14:16-18
Az újjászületés pillanatától Isten Lelke, a Vigasztaló a hívőkben él, és velük marad mindörökké (16. v.). A Szentlélek bizonyos értelemben felváltotta Jézus testi jelenlétét, és közbenjár Istennél a hívőkért.
A Szentlélek a hívőkkel marad mindörökké: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé (Róm 8:9). Ő az igazság Lelke, ezért igazságban vezeti a tanítványokat, és Krisztust dicsőíti, aki az igazság.
A Szentlélek ugyan láthatatlan, mégis valóságos és aktív. Ahogy a rádióhullámok észrevétlenül maradnak rádiókészülék nélkül, a Szentlélek észrevétlen marad a nem hívő számára, akinek nincs lelki élete. Nagyon nagy kiváltság az, hogy a Szentlélek a hívőkben lakozik. De ugyanolyan nagy a felelősség is, mert nem élhetsz úgy, ahogy akarsz. Pál apostol figyelmeztet arra, hogy meg ne szomorítsuk a Szentlelket, amellyel elpecsételtettünk a váltság napjára. Örüljünk ennek a nagy kiváltságnak, és éljünk felelősségünk teljes tudatában, Isten dicsőségére!
Vajda Miklós
