2018. április 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Ahogy Krisztust, úgy titeket is

Igehely: Róm 8:9–11; Kulcsige: Róm 8:11 „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”

Amikor őszinték vagyunk magunkhoz, akkor folyton szembesülünk azzal, hogy nem tudunk úgy beszélni, viselkedni, reagálni, ahogyan szeretnénk, ahogyan a Szentlélek tanítja nekünk a Bibliából. Ebbe sokszor belefáradunk, és elkönyveljük, hogy ez olyasmi, ami nem is sikerülhet itt a földön. Viszont az Úr Jézus feltámadásának ünnepe azt a gyakorlati örömteljes üzenetet hordozza számunkra, hogy az a halandó test, ami annyi fejfájást okoz az őszinte hívőnek, életre kelthető!

Isten már az Ószövetségben megígérte Ezékiel próféta által, hogy népe reménytelenül halott testét életre kelti Lelke által. Az Úr Jézus feltámadása az előhírnöke a csodának: Isten Lelke életre kelt minket, hogy azt tegyük, ami szép, ami jó, ami dicséretes, ami hasznos.

Hallod-e a Lélek hangját, amikor megszólít az Igén keresztül? Mi az, amit utoljára mondott a Lélek? Ha ennek nem engedelmeskedtél, nagyon valószínű, hogy újat nem fog mondani. A Lélek bennünk lakozásának egyik kézzelfogható jele a szabadság. Van-e valami, ami még mindig megkötözve tart?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Teljes a diadal a halál fölött

Igehely: 1Kor 15:50–58

Két ószövetségi Igét is idéz Pál apostol, amikor kijelenti, hogy teljes a diadal a halál fölött. Ézs 25:6–9-ben a próféta megírta, hogy Isten lakomát fog tartani népével annak megünneplésére, hogy örökre véget vetett a halálnak. A halál egy takaróhoz hasonlít, amely betakar mindenkit, de Isten eltávolítja azt. A halál gyalázathoz hasonlít, amely Isten népén van mindenütt a földön, de Isten leveszi ezt a gyalázatot népéről.

A másik idézet Hós 13:1–15-ből van. Hóseás lefesti Isten népe hűtlenségének szomorú képét. Az engedetlenségnek és ellenszegülésnek áldatlan állapota egyre csak fokozódik, végül olyan lesz az istentelen emberek sorsa, mint a gyermeké, aki nem képes kijönni idejében az anyaméhből. És ekkor Isten kegyelmesen közbelép, és megígéri, hogy kiváltja népét ebből a halálos helyzetből.

Mindkét idézetben egy-egy rövid felkiáltás található: „Ezt ígéri az Úr!” és „Nincs bennem megbánás!” Milyen csodálatos, hogy Isten szavát adja, hogy az Úr Jézus feltámadásához hasonlóan, mi is romlandóságból romolhatatlanságba öltözünk. És milyen csodálatos, hogy Isten nem bánja meg ezt az újjáteremtést!

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?