Igehely: Lk 24:36–49; Kulcsige: Lk 24:41 „Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?”
A hitetlenkedéssel bizonytalanság, szorongás és félelem jár együtt. A feltámadt Megváltó első szava a megrémült tanítványokhoz nem csupán a békesség kívánása volt: az isteni békesség a köszöntéssel együtt a szívükbe költözött. Ha nem is egyszeriben töltötte el őket a békesség, de belátható időn belül igazi békesség lett természetük egyik alapjellemzője. Ma is ugyanez történik, amikor a feltámadt Megváltóval találkozunk, aki békességgel köszönti szorongó tanítványait.
Miközben Isten békessége eltölti szívünket, mélyen gyökerező örömöt is nyerünk. De az isteni békesség az által fog több és több teret hódítani életünkben, ha a Megváltót „testközelből” megismerjük: feltámadásának valósága annyira természetes számunkra, akár a fizikai testünk vagy a naponkénti étkezés.
Amikor az Igét tanulmányozod, felfedezed-e benne azokat az összefüggéseket, amelyek az Úr Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására vonatkoznak? El is hiszed, hogy ezek valóságosan bekövetkeztek? Van-e ennek olyan kihatása rád, hogy szíved mélyén nem a rémület, hanem a határtalan öröm uralkodik amiatt, hogy Jézus feltámadt? És van-e ennek az örömnek olyan kihatása, hogy unszolás nélkül szóban és tettben hirdeted a Szentlélek erejével az evangéliumot?
Borzási Dávid
A feltámadás rendje
Igehely: 1Kor 15:21–28
Amikor az Ige megemlíti, hogy „mindenki a maga rendje szerint” fog feltámadni, akkor azt is elmondja, hogy a feltámadást Isten előre eltervezte. Isten terve az, hogy Krisztus uralma kiteljesedjen minden fölött.
Az ember bukása halált és zavart eredményezett a teremtettségben: „Ádámban mindnyájan meghalnak.” Krisztus uralma azonban feltámadást eredményez: „Krisztusban mindnyájan életre kelnek.” Az ember uralma eredményezte a történelem során a fejedelemségeket, hatalmakat és erőket, amelyek előbb-utóbb elnyomóak lettek. De Krisztus uralma eltörli mindezeket és a legnagyobb ellenséget, a halált is. Krisztus uralma azonban nem lesz elnyomó, mivel Ő maga is aláveti magát Istennek, hogy Isten uralma mindenekben kiteljesedhessen. Az ember uralma véges: „azután jön a vég”, de Krisztus uralmának sohasem lesz vége.
Amikor az élet próbáival küzdünk, bátorítson ez az igei igazság: Isten eltervezte a dolgok rendjét, és a dolgok rendje az, hogy az ember általi halál véges legyen, és Krisztus uralma örökké tartson!
Borzási Dávid
